Kultúra

2014.09.30. 10:36

Udo Preis dzsesszbe foglalja a tökmagolajrégiót

Rábakeresztúr – A zene, amely az örök párbeszédről szól, több mint két évtizede tölti ki Udo Preis mindennapjait.

Vadas Lucia

 

Udo Preis civil alapon kommunikál az egész világgal (Fotó: Vadas Lucia)

A mosolygós, hippiforma úr ma már nem csak zenei kapcsolatain, de barátságok révén is kötődik hazánkhoz. A fő csapásirány a jazz, de novemberben érkezik például a világzenében utazó Panchan (az Egy Kiss Erzsi Zenéből ismert Kiss Erzsi és társai) is.

A kezdetekre így emlékszik vissza Udo Preis: – Huszonkét évvel ezelőtt kezdtünk el azon gondolkodni, mit tehetnénk, mert akkoriban nem volt túl színes errefelé a kulturális élet. Akkor hoztuk létre a feleségemmel, egy festővel és a barátnőjével a cégünket. Elindítottunk egy koncertfolyamot, és egyre bővült a kínálat. A zene, amit közvetítünk, lehetőségekhez jutott Budapesten is, Dunaszerdahelyen, Bécsben, Kumrovecben (Tito szülőfalujában) és persze nálunk, Dél-Burgenlandban, amit közel sem tekintek egyetlen működési terepnek. Ami számomra fontos és érdekes, az az egész terület, amit úgy nevezek: tökmagolajrégió. Kelet-és Dél-Stájerországban, Dél-Burgenlandban, Magyarország és Szlovénia szomszédos vidékein, egészen le Horvátországig mindenhol termelnek tökmagolajat. A tevékenységünk lefedi ezt a területet, és még tovább nyúlik: Budapestig, Zágrábig, Mariborig, Klagenfurtig.

– Civilként teszik mindezt?

– Igen, ez egy nonprofit szervezet. Én vezetem, főállásban, körülbelül annyi pénzért, mintha Magyarországon dolgoznék (nevet). A többiek időszakosan kapnak tiszteletdíjat. Büszkék vagyunk arra, hogy működésre csak a költségvetésünk negyede megy el, az összes többi valóban a művészhez és munkatársaikhoz kerül.

– Vannak pályázati lehetőségek Ausztriában?

– Természetesen. A teljes költségvetésünknek körülbelül a 20 százaléka jön a bevételeinkből, gazdasági tevékenységből 10 százalék, a többi 70 különféle támogatások formájában a tartománytól és az osztrák államtól. A koncertekre egyébként kedvezményes jegyet szoktunk kínálni a magyar vendégeknek. Volt, aki meg is sértődött ezen: ki tudom én fizetni!

– A magyar kapcsolatok hogy alakultak ki?

– Az első magyar kapcsolataimat Őriszentpéteren szereztem. Sülyi Péter, a Hétrétország szervezője vezetett el Grencsó Istvánhoz és a korábbi megyei közgyűlési elnökhöz, Markó Péterhez, illetve a Mediawave-hez. Ezzel párhuzamosan a szaxofonos Palatinszky Mártonon – akit Bécsben ismertem meg – keresztül számos magyar jazz-zenésszel felvettem a kapcsolatot. Csak az elmúlt egy évben felléptek nálunk Grencsóék, Tigrics, a Jü. Mára elképesztően sok magyar muzsikus az ismerősöm, sőt, barátom lett. Bármit csinálok, az a párbeszéd egy formája. Valaki ajánl egy együttest, vagy kapok egy cédét, ha tetszik, elhívom őket egy koncertre, amit lehet, hogy rögzítünk, és kiadjuk. Folyamatos a diszkusszió a zenéről, ezáltal szerte a világon szerzek barátokat és ellenségeket egyaránt.

– Mindig is a zenével foglalkozott?

– Hivatásszerűen korábban gyógyítással. De az egész cég úgy működik, mint a gyógyítás: a lényeg a kommunikáció. Kommunikáció a különböző energiaközpontok között. Közted és a külső világ között. A kommunikáció az alapja a tudás és az ismeretek áramlásának, legyen szó zenéről, képzőművészetről vagy kreativitásról. Ezért érthetetlen számomra, hogy ha szétküldök 100 cédét (mindegy, melyik országba), alig páran válaszolnak. Az egész rendszer, amit működtetek, a legintenzívebb kommunikáción alapul, zenészek, kiadók, szervezők, közönség között. Azt hiszem, hogy a zene 95 százalékban kommunikáció.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!