Ungvári-enciklopédia

Népes közönség fogadta  a Bernstein Béla Zsidó Kulturális Központban, a Szombathelyi Zsidó Fesztiválon  Ungvári Tamást, aki mindenekelőtt legújabb, önéletrajzi ihletésű  könyvét  ajánlotta "a közönség szívébe".  Az utóbbi években megjelent  műfajteremtő Ungvári-enciklopédiák sorában Az életem enciklopédiája (Scolar Kiadó) a negyedik kötet, amely annak lenyomata, hogy az 1930-as születésű  szerzőnek miképpen sikerült túlélnie ("viszonylag jókedvűen") a 20. század viharos évtizedeit. A kötet megemlítésének  pedig nemcsak azért volt itt helye, mert benne a címben felvetett dilemmára is megfogalmazódik egy lehetséges válasz, hanem azért is, mert Ungvári Tamás családja egykor a Vas megyei Kámban élt.

 
Mielőtt rátért volna "a zsidó magyar vagy magyar zsidó" dilemma történelmi hátterének  felvázolására, Ungvári Tamás leszögezte: az első századtól kezdve diaszpórában élő, a középkorban alapvetően kereskedelemmel foglalkozó   zsidóság és Európa  (ahogy Európára  tekintettünk a reneszánsztól a 20. század közepéig) története 1944-45-ben, a holokauszt által  véget ért. "Hatmillió zsidó mellett meghalt egy földrész is." Ez már az egyházi eredetű antiszemitizmust felváltó, a holokauszthoz elvezető  politikai antiszemitizmus ideje. A   politikai antiszemitizmus bölcsője egyébként Magyarország; más kérdés, hogy a múlt századforduló  parlamentjében a jobboldali radikális megnyilvánulásokat  nem tűrték meg az arisztokrata képviselők. A 30-40-es  években már más a helyzet: "Trianon után nem volt megoldás többé." A mai Európa, az unió pedig éppen  a II. világháború, a holokauszt tapasztalatából jött létre, alapvetően azzal a céllal, hogy  soha többé ne legyen hadszíntér.
 
A holokauszt a modernitással, a nemzeti nyelvek megerősödésével, a nemzetállamok kialakulásával  megérkező asszimiláció ("zsidó magyarból magyar zsidó") sikertelenségének bizonyítéka. A tragikus történetnek azonban két oldala van. Ungvári Tamás példája így szól: Izrael állam megálmodója, Herzl Tivadar és a kiváló magyar író, sok más mellett A néma levente szerzője, Heltai Jenő unokatestvérek voltak, és amikor a fiatal Herzl arra biztatta Heltait, hogy menjen vele "új világot építeni", Heltai azzal utasította vissza, hogy "én magyar író vagyok". A fasizmus idején aztán zsidóként kellett bujdosnia. Melyiküknek van igaza? Egyiknek is, másiknak is.

A sebek begyógyítása - ahogy Ungvári Tamás  fogalmaz  - hatalmas, soha véget nem érő  feladat. Vannak megkérdőjelezhetetlen evidenciák. Például az, hogy Kertész Imre a legnagyobb magyar írók egyike.

"Én egy magyar író vagyok;   magyar zsidó, ha úgy tetszik", zárta előadását a Széchenyi-díjas Ungvári Tamás. Sokan hoztak dedikálnivalót:   van választék,  a Beatles Bibliától A szépség születéséig. Ungvári Tamás a "zsidókérdés" magyarországi történetét is megírta, ez a kötet a  Csalódások kora.