Kultúra

2017.08.29. 18:27

Vakvagány- Egyet azonban én is megtehetek: nem ítélek

Elnézést, fordult oda hozzám egy idősebb úriember a karneváli forgatagban. Egy pillanatra megtorpantam, aminek nyilván nagyon örült a mögöttem haladó, aki így átkarolt – akaratán kívül.

Horváth Nikoletta

Semmi baj, dadogtam, majd szedtem tovább a lábaimat. A férfi keze alig ért hozzá a karomhoz, éppen csak súroltuk egymást, ő mégis kedvesen reflektált a helyzetre. Ez meglepett, mivel éppen előtte fél perccel hárman akartak átgyalogolni rajtam.

A Thököly utcán araszolva véletlenül rátapostam a mellettem elhaladó fiatalember cipőjére, azonnal bocsánatot kértem. Mosolyogva tapasztaltam, hogy nemcsak engem érnek váratlanul az emberi gesztusok, ő is döbbenten nézett rám, majd jelezte, hogy a világon semmi nem történt. Öt perccel később egy standnál úgy rám kiabált egy ott álló vásárló, amikor véletlenül ráléptem a lábára, hogy ha parókám lenne, biztosan elszállt volna. Pedig nem a kedvéért nem nyitottam ki jobban a szememet.

A tömeg úgy nyomult a borok, sörök, frissítők felé, mintha ingyen osztogatták volna. Az egymásnak préselődés ilyen nem kívánt módja azért nem a legkellemesebb, és óhatatlanul előfordul, hogy összeütközünk. Nincs ezzel baj, fura is lenne, ha több ezer ember a szűk utcákban kontaktus nélkül képes lenne elhaladni. De az udvariatlanság, egymás leordítása, rosszabb esetben a világ végére küldése nem normális reakció. Még akkor sem, ha a rajtunk végigtrappoló ember nem a rengeteg ivóvíztől van kellemesen hidratált állapotban. Az ő dolga, ítélkezni nem kell és felesleges is. Ordítani meg még kevésbé célszerű.

Egy részeg lány rám kiabált, hogy menjek el az útból. A barátnője, aki erőteljesen támogatta a leányzót, szabadkozva kért elnézést: „részeg, nem tudja, mit beszél”. Ismét elmosolyodtam. Pedig az emberek többsége ilyenkor szokta beindítani az ítélőbizottságot: biztos sokadjára „hót mata” ilyen fiatalon, mi lesz így belőle. Én azonban nem ítélek. Nem ismerem a lányt. Lehet, hogy most ivott először, koccintott egy pohár borral, amely a hőségben a fejébe szállt. Lehet, hogy hónapok megfeszített, stresszes időszaka után jólesett neki kicsit el- és megfeledkezni a búról, bajról A lehetőségek száma végtelen, és nem rám tartozik, hogy mi az igazság. Egyet azonban tehetek: nem ítélek s nem ordítom le a fejét senkinek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!