Varró Dániel - sztárköltő, de nincs benne semmi sztáros

Róla is elmondhatjuk, hogy a szemünk láttára nőtt fel: gimnazista korában megejtő, halk derűjével és játékos, briliáns rímeivel érkezett a diákírók, diákköltők sárvári találkozójára; természetesen nyert. Azóta megjelent négy kötete, sokat fordít (mostanában a Rómeó és Júliát), volt már "érettségi tétel." Talán vele, rajta meg lehetne szerettetni az ifjúsággal a komplett magyar és nem magyar irodalmat.

A (legutóbbi) szombathelyi beszélgetésen, a SEK Berzsenyi téri épületében (kintről Berzsenyi hallgatózott) azt is elmondta, hogy a nagyapja tanította meg ultizni, sakkozni tőle tanulta meg, hogy a játékot komolyan kell venni.

"Zavart, szerencsétlen, bénázós" gyerekként emlékszik vissza önmagára - aki az életet kifürkészhetetlennek  látja.  "Mindig azt gondoltam, hogy én vagyok az albatrosz Baudelaire versében: a szárazon totyog  viszont gyönyörűen repül." 

És tényleg: az átláthatatlan valóságos világ ellenében ott volt a sikerélménnyel szolgáló játék, a maga átlátható szabályaival. Bár ma már 33 éves, érett költő-műfordító, egy 8 hónapos kisfiú, Misi édesapja, azért megmarad Daninak ha nem bánja.  Azt mondja, számára a versírás is olyan, mint a sakk vagy az ulti. Biztonságos terep: azért szabad, mert vannak szabályai. (A próza már nem  lásd! élet.) "Mániákusan érdekelnek a versformák."

Tizenkét évesen eposz-trilógiát írt  - ha egyszer Petőfi és Arany is egycsapásra híressé vált a maga eposzával ; - és a hírnév is tényleg gyorsan utolérte: az iskola 50 példányban kiadta a Nyuszikát (plusz Nyuszika szerelme, Nyuszika estéje). A népszerűsége máig töretlen -  "zsírpapírra is adtam már autogramot" , - bár nem mondhatni, hogy ontja az önálló köteteket: az 1999-es  Bögre azúr után következett a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregény (szintén sok irodalmi csemegével), aztán a Szívdesszert, legújabban pedig az Akinek a lába hatos címmel csokorba szedett korszerű mondóka-gyűjtemény - amelyet persze Misi nevetése inspirált. 

"Utánanéztem: sok mondóka-gyűjtemény létezik, de mindegyikben ugyanazok a versikék olvashatók." Nem volt mit tenni, újakat kellett  nemcsak mondogatni, hanem írni is.  Varródanisan: tele játékkal, humorral, iróniával és a mindennapok apró-cseprő dolgaival. De hát  - ahogy a szelíden mosolygó költő - mondja a régi római elégiák is pont ilyenek: mindennapos apróságok - csak éppen disztichonban.

És ha létezik haiku, miért ne létezhetne mondjuk sms-vers is. Ott az a szabály, hogy "bakker" nem lehet több, mint 160 karakter.