Diktafonnal készül a versenyekre a vasi lány

Herényi Barbara a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar szakos hallgatója. Nemrégiben az egyetemisták versmondóversenyén 41 társát utasította maga mögé. Első lett. Először erről a sikerről kérdeztem.

- József Attila Gyermekké tettél című versét vittem a versenyre, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezett a költő halálának jubileuma alkalmából. Két csoportra osztottak bennünket. Olyan tehetséges versenyzők voltak ott, hogy úgy éreztem: esélyem sincs. Mikor meghallottam a nevem, hogy döntőbe kerültem, nem hittem a fülemnek. Ott pedig meg voltam győződve róla, hogy a Thomas Mann üdvözlését szavaló fiú lesz az első. Végül nekem ítélték oda a díjat - mesélte az egyetemista lány.

Most két másik verseny előtt áll. A Petőfi Irodalmi Múzeumba Kosztolányi- és Karinthy-költeményekkel, a pestszentlőrincire bordalokkal, kortárs versekkel lehetett nevezni.

- Az Irodalmi Múzeumba Kosztolányi Hajnali Részegség című versét, a másik helyre Toma Judit és Petőfi Sándor költeményeit viszem - sorolta Barbara.

Módszereiről azt mondta: Mindig saját magát készíti fel a versenyekre, de kollégái, a vasvári általános iskola pedagógusai is motiválják őszinte kíváncsiságukkal. - Maximálisan támogatnak és ez jó érzés - tette hozzá a versmondó.

Barbara diktafonnal a kezében készül a versenyekre. Többször egymás után is felolvassa a verseket és visszahallgatva cizellálja, javítja a hangsúlyokat ezeken. Úgy látszik, a módszer jó, ha dobogós helyeket eredményez, országos versenyeken.

- Az irodalom szeretete kisbaba korom óta bennem van. Szüleim minden este meséltek nekem lefekvés előtt. Szívesen tették, én meg igényeltem is - mondta a kezdetekről a fiatal lány.

Fotó: Vincze Kornél

Barbaránál a hangszín, a szép kiejtés tulajdonképpen alapadottság. Tudatosan soha nem dolgozott azon, hogy ilyen legyen. - Csengő-bongó hangom volt mindig, édesanyám így jellemezte - magyarázta mosolyogva a lány. Az adottság fontos. A motivációban pedig a család mellett meghatározók a tanárok, barátok.

- Általános iskolában Sipos Ákos volt a magyar tanárom Püspökmolnáriban. Ő látta meg bennem először a tehetséget és vitt országos versenyekre - részletezte Herényi Barbara.

Azt is mesélte: Középiskolában már biztos volt benne, hogy magyar tanár szeretne lenni. Megkereste Patóné Tuza Mónikát, hogy készítse fel az emelt szintű magyar érettségire. - Ő mindig hitt bennem. Közös pont is volt és van az irodalomszeretetünkben: Neki is, nekem is Radnóti a kedvenc költőm. A tanárnővel mai napig tartjuk a kapcsolatot - mondta a fiatal szombathelyi a pedagógusáról.

Fontos volt az irodalomszeretet alakításában Némethné Molnár Katalin tanárnő szerepe is a középiskolában. - Ő mindig is tudta, hogy elhivatott vagyok a szakma iránt és meg fogom valósítani az álmaimat - foglalta össze a legfontosabbakat erről az időszakról Barbara. A család, a pedagógusok mellett a barátok biztatása is fontos volt:

- Nagyon hálásnak kell lennem két gyermekkori barátnőmnek Balikó Dalmának és Pongrácz Timinek. Előbbi négy éves korom óta figyeli irodalomszeretetemet. Bíztat és nagyon büszke sikereimre. Utóbbira pedig 15 éves korom óta mondható el ugyanez - sorolta kortárs támogatóit.

Barbara, bár tudatosan készült a magyar felvételire, ez mégsem volt olyan egyszerű. A szombathelyi egyetemen az érettségi évében és azóta sem indult magyar szak. Így a pedagógiai asszisztensi pályán indult el. Végül a Pázmányon hirdették meg az áhított magyar szakot, ahova sikerrel felvételizett.

A kérdésre, hogy a katedra vonzza vagy előadóművészi álmokat dédelget, a fiatal azt válaszolta: Mindig álma, vágya volt a tanítás. A versmondás meg egyfajta mentsvár számára jó kedv, rossz kedv esetére. Barbara a mondás igazát vallja maga is: Az irodalom teljesen hasztalan, egyetlen haszna csupán, hogy élni segít.

- Ezért szeretek szavalni, ezért kedvelem a verseket - mondta.

Leendő magyartanárként már most elhatározott célja, hogy diákjaihoz minél közelebb hozza az irodalmat, hogy megszerettesse velük azt. Versmondási talentumát is erre használja majd. A dr. Fűzfa Balázs által képviselt szemléletet, mely az élményszerű irodalom közvetítésére helyezi a hangsúlyt, és amelynek módszertanát a Pázmányon is oktatják, szintén szívesen használja majd leendő pedagógusként.

- Az irodalmat életben lehet tartani, csak jó módszer kell, hogy megszerettessük a felnövekvő generációval. Ha én tehetséges lányt, vagy fiút találok majd osztályaimban, szeretnék olyan motiváló személyiség lenni nekik, mint amilyenek az én tanáraim voltak számomra. Jó lenne, ha valaki rám is ilyen szeretettel gondolna egyszer és mondaná: igen, miatta szerettem meg az irodalmat - összegezte Herényi Barbara, mi lehet majd számára az eredményességi mutató, néhány év múlva.