Vasiak a Collégium Hungaricumban

Bodorodó sűrű felhők egy őriszentpéteri tanya  fölött. Büfékocsi az utolsó parasztház mellett Sárváron, túl a sáron, pocsolyákon, éjjeli megvilágításban. Három részre hasadt fa, mint természetadta szárnyasoltár. Utószezon a Balatonnál: a csendes vízpart látványa egy kockás abroszos asztal mellől. Egyszerű jelek, letisztult képi gondolatok, szeretet árad belőlük. Egy fotós vallomása arról, hogy jut el  Házamtól hazáig, hogy juthatunk el mi mind a  házunktól hazáig. Ezt láthatja most a bécsi közönség Pajor András fekete-fehér fotóinak Collegium Hungaricum-beli kiállításán, amelyet  Benkő Sándor, a  Vas Népe fotóriportere nyitott meg.

Bevezetőjében ars poeticát fogalmazott meg, ajánlva pályatársa műveit. Pajor András nem csak művészi fotókat készít, dolgozik a médiában is. Ismeri a krónikások loholó, ünnep nélküli, folyamatos munkával járó életét. Ő is fut egyik helyről a másikra, hogy tudósítson, hírt adjon, tájékoztasson. De minden egyes képkockája megkomponált. Van ideje, türelme, tehetsége ahhoz, hogy kiválassza és megkeresse a legmegfelelőbb helyszíneket, kivárja a legoptimálisabb pillanatokat. A jó fotó nem egyszerűen egy szerencsés pillanatfelvétel, hanem az intuíció működtette belső lencse műve, ami ugyanabban a minutumban komponál a belső és a külső fényekből. Így lehet a fotó költemény.

A vasiak bécsi bemutatkozó estjén vendég volt a szombathelyi B. K. L. Kiadó a könyveivel, melyek közül a két újat bemutatták.  Boda László  azt a 15 évvel ezelőtt feltett szándékát osztotta meg a hallgatósággal, amit azóta könyvről könyvre megvalósít. Kiadóját a magyar kulturális értékek megőrzésének, megmutatásának céljával alapította. Így születtek meg más kötetek közt A magyar bor útja, A magyar Szent Korona, és az Őrség című könyvek, és a gasztronómiai sorozat negyedik köteteként a Hagyományos disznótoros ételek könyve. Amikor a disznótoros szó elhangzott, moraj vonult át a termen. Az az ígéret csendesítette, hogy a bemutató után a témát illsuztráló, ínyenc falatok várják odakint a résztvevőket.

A Láss csodát! című, a Nyugat-Dunántúl kulturális és turisztikai értékeit bemutató B. K. L.-könyvről szerzője, Kukor Ferenc elmondta: feleségével, Jósa Judittal közösen azokat az értékeket próbálták összefoglalni, amelyek megmutatják, milyen erők rejlenek, munkálnak ebben a régióban  fizikai, lelki és szellemi értelemben.

A fizikai megújulás lehetőségeit gyógyvizeink, de ide sorolhatók a borvidékeink adta nedűk, a tájételek, mint a zalai prósza, a vasi dödölle vagy a tökmagolaj. Lelki síkon történelmi emlékhelyeink, templomaink érdemelnek figyelmet. A szellemi erők pedig olyan géniuszok tevékenységében nyilvánultak meg, mint például Liszt Ferenc, Haydn, Berzsenyi vagy Weöres Sándor. Hamvas Béla  két géniuszt is e vidékhez kapcsolt: a nyugatit és a dél-nyugatit, ami azt jeleni, hogy nálunk a dolgos- szorgos polgári kultúra és a mediterráneum világa egymás mellett megfér, élni tud.
Ezután Mérei Tamás csellóművész, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója és Bolyai iskola diákja, Kiss Márton  zongoraművész-palánta varázsolták el koncertjükkel a Collegium Hungaricum közönségét. Smuk Andor, az Európa Klub elnöke, aki a rendezvény házigazdája volt arról biztosította a két muzsikust, hogy biztosan nem utoljára hallgatták meg őket.

A lenyűgöző zene után az élvezhető magasságok egy másik csúcsát mutatta meg a disznótoros könyv: a fenséges lakoma ízeit, emlékeit. A kirpóbált recepteket  Majthényi László  gyűjtötte. A másik szerző, dr. Nagy Zoltán nyelvi ínyenc módjára olvasott fel szövegrészeket a könyvből: a tájszavakkal is operáló, régi magyar szövegekből is építkező idézetcsokor valóságos nyelvlecke volt. Végül elkövetkezett az illataival órák óta magát kellető disznótoros kóstoló: a vasiak hoztak egy kis hazait.