Vidám darabok is műsorra kerültek

A Capella Savaria farsangi hangversenyt adott a Bartók Teremben (Fotó: Szendi Péter)

Amikor a Capella Savaria által játszott darabok születtek, ha a zene megszólalt, az már ünnep volt. Nem volt rádió, televízió, az emberek süket csendben éltek, amelyet csak a beszéd és zörejek zavarták meg. A zene - amely természetszerűen "élő" volt - eseményekhez kötődött: lakodalomhoz, temetéshez, ünnepséghez, bálhoz. Természetes, hogy ünnepélyességet sugárzott, hiszen alkalomra íródott minden darab. A hangszerelés a harmóniák és a melódiák is egyszerűbbek voltak akkor, mint most - ahogy az életvitel sem volt különösebben bonyolult. A régi zene ma füllel hallgatva ezért az évszázadokkal előtti életérzést sugározza  amelyet  nem kis nosztalgiával hallgatunk. Megnyugvást ad, mosolyra késztet - különösen, ha farsang lévén az együttes olyan darabokat tűznek műsorra, amelyek eleve vidámak, állatokat, részeg italozókat utánoznak.

Vivaldi "Pacsirta" fuvolaversenye, ennek a kedves madárnak a hangját szólaltatja meg barokk fuvolán. Bertalan Andrea virtuóz játékát élvezet volt hallgatni, a mai fül számára a harmonizálás azonban olyan egyszerű, hogy már-már groteszknek tűnik. És ettől kedves számunkra. A béka hangja már nem volt ennyire hiteles Telemann művében, viszont H. I. Biber Battaglia (A csata) jól visszajön a részegeskedő katonák, majd a csata zaja. Élmény volt hallgatni Händel F-dúr orgonaversenyét is: különösen, hogy tudtuk, a kiváló pianista, Szekendy Tamás a zenekar kedvéért nem is F-ben, hanem fél hanggal eltolva szólaltatta meg a darabot.