Magyar táncosok a Flatley-produkcióban

Hogy kerülhetett be Michael Flatley produkciójába? – kérdeztük a táncost.

– Húszéves voltam, amikor először láttam a tévében Flatley-t, a Népstadionbeli produkcióját közvetítették. Nagyon megtetszett a táncosok precizitása, összehangoltsága, lenyűgözött a gyorsaság. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy „bárcsak én is ott lehetnék”, hogy én ezt meg akarom tanulni. Videóra vettük a felvételt, és édesapámmal egy filmstúdióban lelassíttattuk. Így kezdtem otthon tanulni az ír táncot, lépésről lépésre, aztán felgyorsítottam, amennyire tudtam. Amikor egy ír táncos, Ronan Morgan iskolát nyitott Budapesten, elmentem hozzá, és nála tanultam másfél évig. Így nyílt lehetőségem arra, hogy kimenjek Írországba egy kisebb táncprodukcióba. Amíg ott táncoltam, az a fejlődés lehetővé tette, hogy felvételizzek Flatley-hez, először nem a Lord-ba, hanem a Kelta Tigris produkcióba. Olyan táncosokat kerestek, akik nem csak ír táncot tudnak. Mivel a Magyar Táncművészeti Főiskolán végeztem, a repertoáromon volt balett, néptánc, modern tánc, sőt korábban latin-amerikai táncban versenyző voltam. Partnernőmmel, Fürst Ágnessel több magyar bajnokságot nyertünk, egyszer egy nemzetközi junior versenyen is az elsők lettünk.

Papp Zoltán 2002-ben került ki Írországba, 2007 óta táncol a Lord Of The Dance produkcióban (Fotó: Lord Of The Dance)

Milyen érzés egy ilyen kaliberű társulat tagjának lenni?

– Sokkoló volt bekerülni. Volt, hogy úgy éreztem, csomagolok, és hazamegyek. Itt világbajnokok táncolnak, a legmagasabb szinten. De állom a sarat, nagy tisztelettel és alázattal viszonyulok a produkcióhoz. A társaimmal együtt mindent megteszünk, hogy bebizonyítsuk, itt a helyünk.