Zengő aranyzápor

A kórus naplójából kiderül, hogy 1974-ben az alapító Schmidt Mihály Grazból írt nekik levelet: Legyen a kó- rus aranykoszorúival a tagság, karnagya büszkesége, városunk kimagasló kulturális ékessége, és a zenét, éneket kedvelők gyönyörűsége még sok-sok évig.

A fiatalabbak a Bercsényi iskolában tartott esten megtudhatták: a kórus a Savaria Ünnepi Játékokon is fellépett, Szőnyi Erzsébet Dalolj, Savaria! című művével.

Horváth Rezső gyűjteményéből előkerültek a minősítő hangverseny (1976), a lengyelországi vendégszereplés (1977) képei és zenéi, videóról ment a pozsonyi koncert idézete, Bartók Négy szlovák népdal - szlovákul! A munkás-dalos találkozók emlékei közül a karnagy Lendvai Ragtimeját hozta. Azzal a kommentárral, hogy Szombathelyen csak a MÁV Haladás kórus volt igazi munkáskórus, de idesorolták a Madrigál kórust is, ami szakszervezeti énekkar volt, és egy munkás sem volt benne. Idesorolták az Erkel Kórust is. A helyi lapok krónikásai és fotósai is megörökítették ezeket az eseményeket. Az egyik fénykép kiemeli az Országos Munkás-Dalos Találkozó és Vándor Sándor Fesztivál jelszavát: Daloljatok! Hadd permetezzen hétköznapjainkra az öröm zengő aranyzápora!

- A találkozók egyre inkább szakmai jellegűvé váltak, igyekeztünk élménydússá és élvezetessé tenni ezeket a rendezvényeket - mesélte Horváth Rezső. - Akkoriban megbíztak zeneszerzőket, hogy írjanak zeneműveket kórusoknak. Így született Lendvai Kamillónak a Burns versére írott Ragtime című kompozíciója - a jó sörről. Ezt a dalt különösen május elsejei ünnepeken szerettük énekelni.

A kórus életében sorsforduló volt 1983 is: Horváth Imre lett a másodkarnagy, és abban az évben találták meg későbbi állandó szponzorukat, a Volánt. A vállalat hosszú időn át évi százezer forinttal támogatta a kórust, és a Volán klubban otthonra, próbahelyre leltek, kedvezményesen utazhattak, és megnőtt a szereplési lehetőségeik száma.

Az 1984-es németországi (Kassel) vendégszerepléshez kapcsolódóan Foky Gábor elmesélte: abban az évben volt az esküvője a szintén kórustag Rácz Ilonával, és számukra ez az utazás volt a nászút. A sok szép emlék mellett azzal a kis kellemetlenséggel, hogy a szálláshelyen a férfiakat a folyosón balra, a nőket a folyosón jobbra lévő szobákban helyezték el. Kovács Norbertné Lajosfalvi Mariannt pedig ifjú asszonyként, az esküvő után szólóban engedte el ide a férje.

A Bercsényi iskola aulájában tartott jubileumi esten felidéztek több művet az 1986-os spanyolországi (Cantonigros) szereplésről, ahol nemcsak a fellépések jelentettek nagy élményt, hanem az a tény is, hogy a magyar kórusmozgalom egyetlen követeként jártak ott, ráadásul a második legjobb vegyes kórusnak járó díjat is megkapták. Az eseménynek nagy sajtóvisszhangja volt, a kivágott újságcikkeket naplókba gyűjtötték a kórustagok, nem csak erről a koncertről. Így dokumentálták az elmúlt ötven évet. A képes albumokat lapozgatva találjuk meg Karai József, a neves zeneszerző bejegyzését, aki azt írta: Daloljanak rendületlenül, sok sikerrel tovább, újabb évtizedekig!