Önarckép, gitárral a quimbys Kiss Tibitől

A koncertbusszal egy időben parkolunk az esőben, futás az árkádok alá, nem hozzuk az ernyőt. Fekete kapucnis pulcsiban Kiss Tibi áll az egyik oszlop előtt, beszélget, long drink poharában kólát lögyböl, éppen rágyújtana, de már kezdem is mondani, hogy ideértünk, mi csináljuk velük az interjút. Este hétkor halk zsizsegés a kávézóban: tejhabot gőzölnek valakinek. Egyeztetek a menedzserrel, de a frontember kezébe veszi az irányítást és épphogy kihozzák a teámat, lehuppan mellénk a fotelba.

- Szerintem csináljuk meg most, mert a beállás alatt akkora lesz itt a zaj, hogy nem halljuk majd egymás hangját!

Részünkről rendben, fényképezőgép elő, beszélgessünk hát a Kaktuszligetről, hiszen a Quimby-könyvben mindent elolvashattak az elmúlt több mint két évtizedről a rajongók! Tibi beletúr a hajába, én viccelődöm, ez most nem tévé, de láthatólag jó a kedve, és a kócos séró jól illik némafilmszínészt idéző arcához.

- Bármire szívesen válaszolok, de az új lemez internetes hallgatottságáról nem tudok beszélni, mert nem értek hozzá. Külön gondozza ezt valaki, és úgy tudom, jók a visszajelzések.

Napok óta hallgatom az album új dalait és el-elindítom a lemez belehallgatós verzióját is, már, ha egyedül vagyok, mert – és szerintem ez minden családban így van – nálunk mindenkinek megvan a maga kedvence. Gyerekbuli nincsen Ajjajjaj, és Hol volt, hol nem volt nélkül, és ha búnak eresztem a fejem, muszáj elfújnom a Don Quijote ébredését. Kíváncsi vagyok hát arra, mely dalokat gondol a zenekar slágergyanúsnak, mert nekem vannak tippjeim: Lámpát, ha gyújtok, Hó, Kivándorló Blues, Búvóhely

- Az albumot az Indoor Fesztiválon mutatjuk be, december 28-án, mert úgy gondoltuk, hogy az egy aktuális terep nekünk, de ma is játszunk persze róla dalokat, hármat-négyet biztosan. De, hogy mi lesz sláger, nem lehet előre megmondani. A közönségünk olyan sokféle lett, különböző emberek tartoznak ebbe a táborba, így nehéz válaszolnom. Van olyan, hogy én gondolok valamit, és az a másik embernek nagyon nem jön be. Szerintem ezen a lemezen lesznek megosztó dalok, úgyhogy nem tudom megmondani, mi fog legjobban bejönni.

Kiss Tibi szerint azonban a közönség arra vágyik, ami a Quimby esszenciáját adja, és ehhez erősen hozzátartoznak a szövegek. Mondom is neki, hogy egykori hallgatóim úgy idéznek a dalaikból, mintha saját létfilozófiájuk lenne egy-egy gondolat. A Y- és Z-generáció nem Kosztolányi- és József Attila-metaforákat ír példaként a dolgozatába, hanem Quimbyt. Veszélyes lehet valakinek még életében klasszikussá válni, mondom, és a kortárs költészetre is teszünk egy utalást.

- Nem igazán érzem ennek a súlyát. Talán van néhány dal, amelyből egy-két sor olyan, hogy bizonyos élethelyzetekre passzol, de mi is idézünk a barátaimmal egy-egy aktuális gondolatot régi és új dalokból, egzisztencialista filozófusoktól, tudósoktól, elnököktől, Gandhitól és filmekből. Egyébként még nem döntöttem el, mely új számok lesznek ma este, mert az mindig az aktuális hangulatunktól függ.

Megkérem, hogy dedikáljon egy példányt a könyvesbolt egy vásárlójának, de egyre jobban érzem, hogy kell nekem ez a könyv. Tibi rajzolni kezd, mi meg tippelgetünk, hogy ez most egy szárnyas hintaló lesz-e, vagy egy amorf alien , de látom: önarckép, gitárral.Egy enervált figura szájában virággal, és körülötte tágra nyílt szemek, kottafejek szállnak. Mellette egy állat, talán kecske, a Béla, vagy egy IÁ-zó szamár, nem tudom. És a fickó feje fölött glória, meg a csillagos ég, a felhő mögül előbújik a nap! Szép, mit mondjak, nevetünk.

Nem sokkal később Varga Liviust látom, ahogy széles gesztusokkal beszél valamiről egy asztalnál, egy nő és egy gyerek hallgatja mosolygósan. Kérem, váltsunk néhány szót, és mivel mondom, hogy fotó is lesz, visszaszalad a fekete kalapjáért. Nagyon vicces leszek tőle, mondja.

- Hát, tudod, én sosem találom el, hogy miből lesz sláger. Azt előre senki nem tudja megmondani! És a mai koncerten játszott dalok sincsenek még eldöntve. Készenlétben vannak az új számok. „Készben”, - így szoktuk mondani, aztán Tibi kitalálja, hogy mi legyen egy este dramaturgiai íve. Így kialakul a dolog, de azt sejtem, hogy az én kedvencemet, a Senki se menekült is játsszuk majd.

A könyvről beszélgetünk, hogy milyen jó lett, és rákérdezek, hogy olvasták-e a szerző, Miklya Anna regényeit, mert én igen, és szerintem a legjobb az Eső, úgyhogy el kéne olvasniuk. A regényes szöveg társszerzője egyébként Dömötör Endre.

Livius bevallja, hogy még nem volt ideje, de tudta, hogy egy írónő járt velük a bulikba. A „family tugedörről” faggatom, hogy milyen az most, hogy lehet-e család, gyerek mellett fontos a zenekar.

- Már változik sok minden, a nagypapi sem táncol az asztalon. Vannak változások: megnyugszunk, bizonyos dolgokat meg már nem tartunk fontosnak. Nem azért csináltuk a zenét, hogy jól szétcsapjuk magunkat! Akkoriban sem csak a bulizni akarásért csináltuk.

Lehunyja a szemét, és szótagokat számol, közben melléül Tibi is, átöleli, nevetnek. Tibi egy Ó-t formál a szájával, enervált arccal néz a lencsébe, Livius meg vigyorog. Kinyitom a könyvet: Könyvtemplomoslovagék figyelmébe soxerivel! ♥ QUIMBY-s üdv! Hát ennyit a kötőjelről. Kiss Tibi elkéri a tollamat:

- Jé, ennek a palinak meg lehagytam az orrlikát!

És két pöttyöt illeszt a fej közepére. Búcsúzóul megfotózzuk Borival, mert ezt a szép estét nehéz megismételni, aztán várjuk, hogy az Elefánt után végre kezdődjön a koncert. Azon gondolkodom, vajon mintás inget visel-e majd Tibi, és „kényelmi szempontból” a csípőjénél látszik-e az övcsatja. A sikítozó lányoktól alig látom. Keki, narancs pöttyökkel? Ők biztosan jobban tudják! Ha kezdetként még nem is teljes az eksztázis, amint a frontember az ordibátort a kezébe veszi, tetőfokára hág a hangulat. Már látom, hogy a Kaktuszliget is be fog jönni nekik, a gyerektől, az asztalon táncoló nagypapáig.

(Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy éjjel fél kettőkor a Dunán éppen Quimby-interjút adtak )