Döntsd meg jobban! Ne fékezz! - vezetéstechnikai képzés motorosoknak

A jó idő beköszöntével ellepik az utat a motorizált kétkerekűek, viszont ezzel együtt sajnos azon balesetek száma is nő, amelyek résztvevői motorosok. Minden eset más és más, egyik leggyakoribb jelenség az autóvezetőknél az, hogy nem látják az érekező motort, vagy nem megfelelően becsülik meg annak sebességét. Persze a másik oldalon is találunk hibákat, de most maradjunk a statisztikáknál, amely a motorosokat védi, hiszen minden motoros közlekedésbiztonsági fórum próbálja feloldani azt a berögződést, miszerint aki két keréken jár az egy száguldozó és életveszélyes mutatványokat végrehajtó donorjelölt.

A motorozás egy élmény, dobálózhatnánk a "szabadságérzet" és a "csodás érzés, amikor a szél fújja a hajunkat a Balatonra tartva" mondásokkal, de nem tesszük, maradjunk annyiban, hogy élmény, ami mindenkinek másképp csapódik le, más és más pillanatokból áll össze. Mint nekem is, a cikkírónak, hiszen nyakig beöltözve, protektorok szorításában inkább a gép feletti uralmat, annak suhanását és a kötetlenségét élvezem a legjobban, s nem azt, hogy folyamatosan figyelnem kell és kitalálnom, hogy vajon melyik autós mit fog cselekedni a következő pillanatban. Rontja az élményt, hogy minden az utunkat keresztező, a főútra felhajtó, kamion mögött türelmetlenül haladó, nagy sebességgel érkező és versenyezni akaró autós közvetlen veszélyforrás, akiket figyelni kell folyamatosan, mert ők sokszor nem látnak minket.* - (Tisztelet a kivételnek és az előzékeny autósoknak).

Sajnos vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet előre látni, amikor a másodperc töredéke alatt alakulnak úgy a körülmények, hogy a motorosnak rögtön cselekdnie kell, és helyesen. Többek közt az ilyen balesetveszélyes helyzetekre való reagálást próbálják könnyíteni az olyan vezetéstechnikai oktatások, amelyeket időről-időre Szombathelyen is szerveznek. A Szombathelyi Motorosok Közhasznú Egyesülete és egy helyi autósiskola is részt vesz ezeknek a képzéseknek a szervezésében, amelyek alatt tapasztalt instruktorok oktatnak, a rendőrmotoros képzési anyagra felépítve.

Szombath András instruktor, 23 éves motorosrendőri múlttal és 12 éves oktatói és vizsgabiztosi minősítéssel rendelkezik, a legutóbbi képzésen is ő navigálta a résztvevő motorosokat.
- Mindenkinek van egy bevett motorozási stílusa. Van akinél ez jól jön le, van akinél javításra szorul. A kialakított pályán különféle gyakorlatokat végeztetünk el a motorosokkal a szlalomozástól, kanyarodáson át a gyorsmenetig. Az elkövetett hibákat kívülről látjuk és javítani próbáljuk, hogy legközelebb menetközben már ne kövessék el. Ezen hibák korrigálásával baleseteket lehet megelőzni, illetve balesetveszélyes szituációkat lehet elkerülni. - mondta el az instruktor s erre rögtön reflektálva már példával is tudunk szolgálni, ugyanis mi is részt vettünk a képzésen.

A különféle feladatok közben többször a fékhez nyúltam volna, de mindig jelezték, hogy merjem vállalni (alacsony sebességgel végrehajtott szlalomozás). Pár kör után jelezték az instruktorok, hogy sokan rosszul ülünk a motoron, s ez leginkább a lábtartásban fejeződött ki. Miután végigértünk (immáron behúzott lábakkal) a gyors szlalomon, máris újabb feladat, a fésüzés következett, kis helyen, bóják közti kanyarodásokat kellett végrehajtani, ami első ránézésre megoldhatatlannak tűnik, tekintve a motorok méretét.

Döntsd meg jobban! Előttem fordulj el! Ne fékezz, adj egy kis lendületet neki! Oda nézz, ahova menni akarsz! A bóját figyeld, ne engem, azt kell megkerülnöd! Lazábban fogd a kormányt! Ülj ki a szélére, ne te dőlj, hanem a motor! - s még sorolhatnánk a mondatokat, amikkel ellát minket a Vas Megyei Rendőrfőkapitányság egyik motoros rendőre, aki segítette a résztvevőket. És befordult. Hiszen itt elférek. Ekkora helyen megfordultam?! - gondolatok, amik a fejemben és gyanítom társaim fejében is megfordultak, miközben végigcsináltuk a feladatokat.

- Ez nem versenymotoros képzés, a közút nem versenypálya. Ez az "újoncoknak" az utcai motorozásra történő felkészítés, a régebbi motorosok számára, pedig technikájuk csiszolása. - fűzte hozzá András, miután elmondja a résztvevőknek, hogy ezután a képzés után nem fogják a motorosok a kanyarban versenyzőmód ledönteni a motort.
- Az a technika a Pannónia Ringre való, ott nincs forgalom, ott nincs vad, ott nincs por és kavics. Az is gond, hogy sokan egy versenypályán szédületes tempóban suhannak, és azt hiszik ez elég, majd amikor reagálni kell egy úton heverő kavicsra, egy kiszaladó rókára, vagy hirtelen felbukkanó autóra, akkor nem tudják hogy mit kell tenniük.

Ez egy egyenképzés, az országban 99%-ban ezt alkalmazzák, 12 éve került Németországból ez a képzési terv Magyarországra, azóta az összes rendőrmotoros végigcsinálja vizsgaszerűen ezt évente, a különböző vizsgáik mellett. A hiányosságok ilyenkor kijönnek, a motorosok döntik el, hogy mit szednek fel ezen képzések alatt - teszi hozzá az instruktor, majd hallgatva a motorosok közti beszélgetéseket és saját tapasztalatokat hozzáadva úgy látjuk, hogy sokunknál vannak "hiányosságok", avagy csiszolni valók...

- Én úgy érzem, hogy ezekre a képzésekre szüksége van sok embernek, ezt mint szervező, folyamatosan látom. Viszont mint résztvevő is így gondolom, amint látod én is itt csinálom a feladatokat. Sok évig motoroztam, de úgy érzem, hogy tudok újat tanulni. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges oktatás csak az alapokat nyújtja. Persze ezzel nem az autós-motoros oktatásokat akarnám bírálni, csupán más az, amikor egy a motoros mögött haladó oktató utasításait követve motorozik az ember és más az is, amikor az országúton halad egyedül. Sok olyan közlekedési szituációba keveredhet nap mint nap az ember, amelyeknél nagyon jól jön ha tudjuk mit kell tenni, hogy mit vállalhatunk be, és mennyit bír a motor - fűzte hozzá Toldi László, autósiskola-vezető, résztvevő...

*Nem látnak minket - jegyzet a füzet szélére
Hiába hangos a motor, hiába élénk a színe, sokszor hajlamosak nem észrevenni őket. Persze egyértelmű, hogy  emiatt nem csak előretekintően, hanem előrelátóan kell motoroznunk. Igaz annak is megvan a szépsége, amikor annak örülünük, hogy "megjósoltuk" a 10 másodperccel későbbi jövőt, amikor már messziről látjuk a kereszteződésnél várakozó autóst és lassítunk is kicsit, mert az esetek többségében az előttünk haladó autó után a várakozó kihajt elénk, majd maximum int, hogy "Bocs." - de persze ez a bocs ilyenkor nem ér semmit. Annak a robogósnak sem ért semmit, aki a minap a Kisfaludy-Wesselényi kereszteződésben farolva állt meg pár centire az elé kihajtó autós mellett, aki intett, hogy "Bocs." A robogós meg félreállt, hogy visszaálljon a szívverése a normál tempóra. S persze a vezetéstechnikai képzés után hazafelé indulva is kihajtottak elénk, 85-ről lassítás 30-ra. Semmi baj, intett, hogy "bocsi", ezzel máris úgy vesszük, hogy meg sem történt, és nem kellett közepesen erőset fékeznünk. Ha pedig beugrik a hátsó szélvédőn egy bukósisakos manusz, akkor megveregethetik még a vállát is, hogy "bocsi". S ezzel el is van intézve. Utána majd elmondhatják a rendőrnek, hogy nem látták, meg túl gyorsan jött, meg amúgy is száguldozó donorjelölt...