lóerő

2020.10.18. 07:00

Forma–1 és az átalakuló autóipar

A Forma–1 mindig is az autósportok csúcsát jelentette mind technológiai, mind pedig innovatív szempontból. Az elmúlt pár évtized során megszokottá vált, hogy az F1-es újításokat hamar átültettek utcai autóikba az autógyárak. Napjainkban viszont az ellenkezőjét tapasztaljuk: az autóipar gyökeres változáson megy keresztül, a száguldó cirkusz pedig próbálja tartani vele a lépést.

Kelemen Attila

A száguldásnak nem lesz vége, legfeljebb más nevet kapnak a csapatok

Forrás: MW-archívum

Sorra jelennek meg a hírek, miszerint egyre több ország kormánya a 2030-as évek közepét célozza meg fordulópontként. Történetesen addig lehet hagyományos (benzin, dízel) üzemanyag-meghajtású új autókat értékesíteni az országukban. Miközben az elektromos autók előállítására csoportosítják erőforrásaikat az autógyártók, addig a Forma–1 úgy tűnik, hogy hezitál. Egyrészt nemcsak sportszakmai, de technológiai szempontból sem bíznak annyira a csak villanymotorral meghajtott versenyautókban; másrészt hat év múlva, 2026-ban tervezik bevezetni az új motorformulát.

Az előbbi indok még úgy, ahogy érthető is, mivel az öt-hat éves múltra visszatekintő Formula-E versenyei sem bizonyultak annyira izgalmasnak, mint ahogy azt a sorozat elindításakor várták a szervezők.

A Forma–1 irányítói inkább egy másik utat választanának, ami az e-autók elvetésével sem feltétlen jelentene zsákutcát.

A sorozat számára a környezettudatosságra, a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, valamint a fenntarthatóságra az olajtársaságokkal együttműködve is lehet törekedni. Gőzerővel dolgoznak a – versenyzésre és ezzel együtt a csúcsteljesítmények leadására is alkalmas – szintetikus- és bioüzemanyagok kifejlesztésén, illetve a hidrogénmeghajtást is fontolóra veszik még. Van benne ráció, ám a megcélzott 2026-os év, lehet, hogy túl későnek tűnik. Hiszen az arra kifejlesztett erőforrások öt-, de inkább tízéves periódust fognak meghatározni, vagyis azt a 2035-ig terjedő időszakot, amire várható az autóiparban az imént említett korszakváltás.

A száguldásnak nem lesz vége, legfeljebb más nevet kapnak a csapatok
Fotó: MW-archívum

A Honda a múlt héten jelentette be, hogy a 2021-es szezon végével felhagy a Forma–1-es projektjével, és motorgyártóként kivonul a királykategóriából. Indokként azt hozták fel, hogy számukra csak az üzemanyagcellás és az akkumulátoros technológiák élveznek prioritást, és minden lehetséges vállalati forrást erre csoportosítanak át. Azaz az F1 által felvázolt út számukra nem releváns. Ez, és a későinek tűnő 2026-os motorreform rossz előjel a száguldó cirkusz számára: hogyan fognak így új konstruktőrök, autógyárak csatlakozni, ha a meglévők sem hisznek a sportág jövőjében?

Az is tény, hogy a Forma–1-ben 2004-ben bevezetett hibrid erőforrások nem okoztak csalódást, ugyanis az átmenetinek szánt motorok nagy lépést tettek előre az üzemanyag-hatékonyságban, ráadásul még erősebbnek is bizonyultak, mint az elődjeik. A Forma–1 irányítói egyelőre úgy számolnak, hogy az F1 egy olyan erőforrás fejlesztésének lehet a laboratóriuma, amely tökéletes alternatívája lehet a tisztán elektromos meghajtásnak.

Azaz egy újabb csapás­irányt vázolhat fel az autóipar számára, ami talán nemcsak környezetkímélőbb, de akár költséghatékonyabb is lehet.

A Renault szeptemberben jelentette be, hogy a nagy volumenű átszervezések során új márkajelzés alatt folytathatja a Forma–1-es sze-

repvállalását. Ők az Alpine sportmárkájukat kívánják önállóbbá és népszerűbbé tenni. A csapatuk mellett az erőforrásukat is új márkajelzéssel látják el.

A Mercedes is hasonló politikát folytat: az AMG márkájuknak szánnak nagyobb szerepet a jövőben, és ezzel meg is erősítették a Forma–1 iránti elköteleződésüket. Csúcsteljesítményű sportmárkájukkal kívánnak nagyobb hangsúlyt adni az elektromos technológiának, ezért szorosabbra fűzik együttműködésüket az F1-es csapattal. Azaz az F1-es hibridmotorban bíznak, ami részben elektromos, de nem csak elektromos.

Egy szó mint száz, az F1 technológiája cseppet sem érdektelen az autógyártók számára, és a felvázolt tervek akár harmonizálhatnak is az autóipar 2035-ig tervezett átalakulásával. Azaz egyes autógyárak anyacégei több vasat tartanak a tűzben: hiába hangoztatják ugyanis az elektromosságot és a nagy költségcsökkentő intézkedéseket, egy-egy sportmárkájuk mögé bújtatják a nem elektromos, és igencsak költséges F1-es programjukat. Itt jön a képbe a jövőre csatlakozó Aston Martin, valamint a korábban reklámozott – Ferrari-testvér – Alfa Romeo is.

Már csak az a kérdés, hogy vajon lesz-e rajtuk kívül még más érdeklődő autógyár, amely nyitna a száguldó cirkusz jövőképe felé, és kitöltené a Honda által jövőre hátrahagyott űrt?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!