85 éve ad esélyt a blokkolásgátló

Miközben manapság számtalan elektronikus rendszer az autók alapfelszereltségébe tartozik, kezdetekben nemhogy ezek, de még maga az elektronika is idegen fogalom volt az autógyárak futószalagjain. A blokkolásgátló fékrendszer (Anti-lock Braking System) ötlete volt az első, amely elindította az automobilok biztonságosabbá tételét.

Ezt az aktív biztonsági eszközt azért fejlesztették ki, hogy megakadályozza az autó megcsúszását erőteljes fékezés esetén. Mindemellett arra is rájöttek a mérnökök, hogy a továbbfejlesztésével a fékezendő gépjárművet egyenesben is tudják tartani vele. A rendszer működése pofonegyszerű: a kerekekre szerelt szenzorok érzékelik, hogy a kerekek blokkolnak. Az elektronikus központba érkezett jel hatására a rendszer a másodperc töredékére kiiktatja a fékezést.

Az ötlet szabadalmaztatása után számtalan autógyár próbálkozott a mechanikus szerkezet megvalósításával. Évtizedeken át számtalan kísérletet hajtottak végre, eredménytelenül. Mígnem 1964ben a Mercedes működőképes elektronikus vezérlésű blokkolásgátlóval rukkolt elő, ám az ABS-ek prototípusa a kísérletek során nem bizonyult még eléggé strapabírónak. Ez elsősorban annak volt betudható, hogy rengeteg elektromos építőelemből állt. A Mercedes megoldásának hiányosságait végül a Bosch pótolta, és 1978-ban elsőként építette be azt olyan autóba, amelyet már az autószalonokban is meg lehetett vásárolni.

Történetesen a Mercedes S osztályába tartozó W116-os modellje volt az az autó, amelynek sofőrje már a közutakon is megtapasztalhatta a szerkezet előnyeit. A gyorsabbá, könnyebbé fejlesztett berendezés az alapvető feladata mellett már a fékerőt is képes volt elosztani a kerekek között. Éppen ezért talán nem véletlen, hogy manapság megannyi menetbiztonságot javító rendszer épül az ABS-re, mint például a kipörgésgátló (ASR) és az ESP (Electronic Stability Program). A hetvenes évek végén a Mercedes mellett a BMW volt az a másik gyár, amely szériagyártásban már extra felszereltségként kínálta az elektronikus vezérlésű blokkolásgátlót. Nem kevesebb mint három évet kellett várni a százezredik ABS legyártására, 1985-ben pedig a Mercedes-Benz S osztálya elsőként tartalmazta alapfelszereltségként az ABS fékrendszert.

Harmincöt évvel ezelőtt már egymillió autóba épített ABS „dolgozott” a közlekedők biztonságáért, rá egy évre pedig megkezdődött a személygépkocsik számára az úgynevezett ASR (kipörgésgátló) gyártása. Az ESP (elektronikus stabilizáló program) sorozatgyártására az 1990-es évek közepéig kellett várni. A blokkolásgátló fékrendszernek legfőbb előnyei mellett van egy hátránya is. Vannak ugyanis kivételes esetek, amikor nemhogy megrövidíti, hanem növeli a fékutat. Ehhez azoknak a szerencsétlen feltételeknek kell teljesülniük, amelyek az útfelülettel kapcsolatosak. Mint például a kockaköves út egyenetlensége. Az ilyen utakon a kerék az egyik kőről a másikra gördül, ám közben egy-egy pillanatra a levegőbe kerül, ahol állóra fékeződik.

Ilyen esetekben az ABS működésbe lép, és elveszi a fékerőt. Amikor a kerék ismét a kőhöz ér, ugyan nem fog blokkolni, és irányítható marad a kerék, ám a fékút jelentősen megnő. A friss hóban ABS nélküli fékezés során hókupacok torlódnak fel a kerekek előtt, amelyek tovább segítik az autó lassulását. ABS-szel viszont a hókupacok nélkül hosszabb lesz a fékút. A sáros, homokos, kavicsos útszakaszok megzavarhatják az ABS-t, amely folyamatosan leszabályoz, így nehéz az autót irányítani, és még a fékút is megnőhet nagy mértékben. Ebből is látható, hogy még a legalapvetőbb menetbiztonságot javító rendszernek is lehetnek hiányosságai, hátrányai, ám az előnytelen útszakaszokon szerzett tapasztalatok után már rutinosabban viszonyulhatunk az ABS-hez, amely olykor akár a tudtunk nélkül is megment minket egy-egy végzetes kimenetelű közlekedési balesettől.

Kiemelt képen: Különösen esős időben vesszük hasznát a fékutat megrövidítő ABS-nek