Lóerő

2013.10.18. 09:00

Egyedülálló gyűjtemény (fotókkal)

Hidegh Imre nyugdíjas évei elején, 1995-ben határozott úgy, hogy régi motorkerékpárok gyűjtésébe kezd. Azóta 18 darabosra bővült a készlete, az újszerű állapotban lévő kétkerekűek büszkén sorakoznak a tárolásukra kialakított teremben.

Kelemen Attila

A Vasi Oldtimer Autó-Motor Klub elnöke, Kelemen Attila invitált minket egy rendhagyó, zárt körű találkozóra, melyen a szövetség tagjai klubtársukat, a 84 éves Hidegh Imrét köszöntötték. Ez alkalomból lehetőségünk nyílt megtekinteni Imre bácsi egyedülálló gyűjteményét, a csaknem húsz darabból álló motorarzenált. Hogy mi vette rá a kétkerekűek megvásárlására, felújítására, illetve mikor is vált a motorkerépkárok szerelmesévé, készséggel elárulta nekünk.

– 1957-ben nagy szám volt – még itt Szombathelyen is – a ma már szinte elképzelhetetlennek tartott háztömbök körüli versenyzés – kezdi visszaidézni fiatalkorát Imre bácsi. Nem csupán akinek volt motorja, de netalántán aki futamokat is nyert, nagy tiszteletben tartották a többiek. – Különösen azért, mivel akkoriban nem volt egyszerű hozzájutni egy motorkerékpárhoz. Azokat a versenyeket látva döntöttem úgy, hogy minden időmet annak szentelem, hogy megkeressem az árát egy ilyen kétkerekűnek, minden fillért félretettem. Végül egy teljesen új Csepel 125-öshöz jutottam hozzá, aminek az ára 7200 forint volt - árulta el nekünk.

Hogy ez mekkora erőfeszírtésébe került Imre bácsinak, azt jól jelzi az, hogy amikor elkezdte félretenni a keresetét, akkor még csak 3600-3700 forint volt ugyanannak a motornak az ára.

A Csepelt hamarosan egy Pannónia követett, amellyel számtalanszor leutazott Szolnokra, ahol is a katonai szolgálatát töltötte. A katonaéveket házasévek követték, így a motorozás iránti szenvedély háttérbe szorult. Mígnem elérkezett 1995, azaz a nyugdíjba vonulás első éve.

– Akkoriban egyfolytában az járt a fejemben, hogy mivel is kössem le magam, mígnem Körmenden belebotlottam egy motoros kiállításba, ahol fiatalkorombeli Csepelek és Pannóniák voltak közszemlére téve.

Attól a naptól kezdve ismét a kétütemű motorok szerelmesévé vált.

– A 125-ös kategóriát kezdtem el gyűjteni. Minden évben felújítottam egyet-egyet. Nem csak én kerestem a ritkaságnak számító kétkerekűeket, de a régi motoros barátoktól is kaptam segítséget a felújítások során, illetve alkatrészeket is kaptam, amik legrosszabb esetben a MÉH-telepen végezték volna.

Imre bácsi azt is elárulta, hogy egy BMW M65RS-nek sem tudott idő közben ellenállni. Ahogy meséli: az „osztályidegen" motor is hamar a szívéhez nőtt. Valamint egy Yamaha 250-essel is büszkélkedhet, mely ugyancsak kirí a gyűjteményből, de az is jó szolgálatot tett, mivel számtalanszor lerobogott vele a Balatonra.

Imre bácsi a beszélgetés során nem tudta leplezni büszkeségét. Egyrészről minden kiállított motorja beindítható egy órán belül, másrészről nyugodtan könyveli el, hogy a fia révén van ki továbbviszi az apai örökséget.

A gyűjtemény egyes darabjai is rengeteget tudnának mesélni, ám helyettük mindent elárultnak azok a serlegek, melyeket Imre bácsi a különféle motoros találkozókon kapott az őszinte és vitathatatlan elismerés jeleként.

Akit egyszer a benzin gőze megcsapott...

Kelemen Attila jegyzete

Jó látni egy olyan életutat, egy olyan pályafutást, amelyben a veterán járművek – jelen esetben a motorok – iránti rajongás mindig is ott volt, és szüntelenül mind a mai napig jelen van. Ráadásul maga a gyűjtés is egyfajta szenvedély, legyen annak tárgya bélyeg, képregény, hanglemez, vagy éppen kétütemű motorkerékpár. És ha ez a kettő elhivatottság találkozik, akkor olyan gyűjtemények születhetnek, amelyek felbecsülhetetlen értékkel bírnak. Mondanunk sem kell, hogy az évek során minden egyes kétkerekűt külön gondossággal kellett átvizsgálni, megjavítani és végül új köntösbe öltöztetni. Nem csupán minden egyes motornak, hanem minden egyes alkatrészének megvan a maga története, amit ha mi szemlélődők külön nem is értünk meg, de Imre bácsi biztosan napokon át tudna mesélni róluk. Egy több évtizedes múlttal rendelkező járművet felújítani, gondosan ápolni és közszemlére bocsátani annyit tesz, mint egy kis darabkát visszaadni abból az időből, amikor ezekkel a csodaszámba menő oldtimerekkel valaha eljártak dolgozni, leutaztak a jugoszláv tengerpartra - mondván világot látni, vagy éppen randira hívtak egy lányt. Amit akár ma is meg lehetne tenni, hiszen a kiállított motorok egytől-egyig beindíthatók és üzemképesek. Imre bácsi jókedéllyel idézte Moldova György méltán híres könyvének címét: „Akit a mozdony füstje megcsapott." – Ami a vasutasoknak a mozdony füstje, az nekem a kétütemű motorkerékpárok benzingőze – teszi hozzá nyomban. És milyen igaz! A gyűjteményére még egy pillantást rávetve kétségünk sem férhet hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!