Minden autós rémálma: aquaplaning – Akkor is sincs minden veszve, ha már megtörtént a baj

Az elmúlt hetekben nagyon csapadékos volt az időjárás, ilyenkor eleve többen ülnek autóba, rosszabbak a látási viszonyok, és ott van az alattomos aquaplaning, más néven a vízen futás jelensége is, ami számos baleset előidézője lehet, ezért a legjobb elkerülni. A Magyar Gumiabroncs Szövetség összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat a vízen futásról.

Nagy esőzések után összefüggő vízréteg képződik az úton, amely megakadályozza az abroncsok úthoz tapadását. Az autó „felúszik”, bármit is teszünk, a kormányzási és fékezési erők csak a vízrétegre hatnak, az útra nem. Ennek következtében az autó ellenőrizetlenül sodródik, és elveszíti a tapadását.

Az aquaplaning gyakoribb az autópályákon, mint az alsóbbrendű utakon, ennek oka azonban nem az útburkolat minősége, hanem az a tény, hogy itt gyorsabban vezetünk. Az egyenetlen felület és az enyhe lejtés is hozzájárul az aquaplaninghez. A fő veszély a mélyedésekben, a kanyarokban, az aluljárókban és nyomvályúkban leselkedik ránk, vagyis szinte mindenhol, ahol a csapadékvíz nem tud gyorsan elfolyni, vagy ha nagy mennyiség esett, és időbe telik, míg elszivárog. A jelenség előfordulása függ a vízmennyiségtől és egyéb külső körülményektől, ám 80 km/h sebességnél kisebb eséllyel fordulhat elő, mint 140 km/h-nál.

Sokat számít még a gumiabroncs állapota és típusa is. Fontos, hogy a gumiabroncs futófelületén lévő profilmélység megfelelő legyen, ugyanis ha ez – nyári abroncsok esetében – kisebb, mint 3 mm, előfordulhat, hogy nem lesz elég hely a víz elvezetésére, és az autó egyszerűen felfut a vízre; téli gumiabroncsok esetén 4 milliméter a minimum. A jogszabály által meghatározott minimális profilmélységgel – amely jelenleg 1,6 milliméter – átmegyünk a műszaki vizsgán, de az aquaplaning során ennek ára lesz. Minél szélesebb a gumiabroncs, annál több vizet kell kiszorítania, ezért a széles gumiabroncsoknak nagyobb a hajlandósága az aquaplaningra. Néhány gyártó speciális profilokat fejlesztett ki, amelyek mérsékelik a veszélyt, de a kockázat továbbra is magasabb, mint egy keskeny abroncsnál.

A veszélyt növeli az alacsony nyomás, ilyenkor ugyanis az abroncs szétterül, szélesebb lesz. Az ESP és az ABS valamelyest ugyan segít, de ezek a segédrendszerek csak akkor működnek, ha még van tapadás. Azaz, ha az aquaplaning csak egyetlen kereket érint, az ESP kontrollálhatja a másik három kereket, és így stabilizálhatja a járművet. Tanulmányok kimutatták, hogy a jármű tömege csak csekély mértékben befolyásolja az aquaplaninget. Ami segíthet: ha az ideiglenesen megnőtt terheléshez igazítjuk az abroncsok nyomását.

Az ellenőrizetlenül csúszó autó minden autós rémálma. Ilyen pillanatokban a reflexek erősebben működnek, mint a tudatos parancsok, de van néhány szabály, amelyeket, ha fejben tartunk, kézben tarthatjuk a helyzetet. Először is ne akarjunk hirtelen kormánymozdulatokkal korrigálni, mert az aquaplaning olyan, mintha az autó a levegőben úszna, ha közben eltekerjük a kormányt, ám a gépkocsi pár tizedmásodperccel később is­mét „talajt fog”, végre fogja hajtani a kívánt manővert: azaz kanyarodni akar, elránt bennünket oldalra. Ugyanez érvényes a fékre is: finoman lassítsunk, ne fékezzünk hirtelen. Fontos továbbá, hogy a kormányt mindkét kézzel tartsuk. A gázról lassan, óvatosan vegyük le a lábunkat, a sebességet fokozatosan csökkentsük.

A szövetség szerint a biztonságos autózáshoz, így az aqua­planing elkerüléséhez nagy­mértékben hozzájárul a rendszeresen ellenőrzött, jó minőségű, megfelelő nyomásra pumpált abroncsok használata, és a teljes értékű, a felszerelttel megegyező méretű és mintázatú pótabroncs, amely defekt esetén kompromisszummentes megoldást nyújt.