2018.09.15. 19:00
Pascal kitalálta, a Napkirály engedélyezte
Az köztudott, hogy az egykori francia király a mai napig a leghosszabb ideig trónon lévő európai uralkodó, ráadásul éppen 380 éve született. Ám az kevésbé ismert, hogy XIV. Lajos adta ki az első omnibuszengedélyt.
Így nézett ki az omnibusz Budapesten, a Blaha Lujza téren 1957-ben. Akkoriban már inkább kuriózumnak számított, mint tömegközlekedési eszköznek
Fotó: FSZEK Budapest, Sándor György/Fortepan.hu
Kalocsai Péter hívta fel erre a figyelmünket, sőt: a Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon – 1867–1914 című művében is már kitért a történelmi jelentőségű eseményre. Ennek alapján közöljük az omnibusz történetét – és vasi vonatkozásait.
A legelső tömegközlekedési eszköz/jármű ezek szerint az omnibusz volt. Feltalálója Blaise Pascal francia matematikus és filozófus. Az első közkocsik/omnibuszok (utóbbi elnevezés csak a 19. században vált használatossá) 1662-ben indultak meg Párizs utcáin. Pascal ötletére az engedélyokiratot a Napkirály néven ismert XIV. Lajos adta ki, aki maga is kipróbálta az új közlekedési eszközt, utazott rajta Párizs utcáin. A vállalkozás mintegy húsz évig szolgálta a francia főváros utazóközönségét, aztán feledésbe merült.
Az omnibusz-közlekedést 1819-ben fedezték fel újra, ismét Párizsban. Az omnibusz elnevezés is Franciaországból származik. A XIX. század elején Nantes-ban nyílt meg egy elővárosi omnibuszvonal, amelynek belső végállomása egy Omnès nevű kereskedő szatócsüzleténél volt. Omnès elérte, hogy reklám céljából a kocsira az „Omnès omnibus”, vagyis az „Omnès mindenkinek” feliratot fessék. E szójátékból terjedt el az első tömegközlekedési eszköz megnevezése. Magyar megfelelője: társaskocsi. Magyarországon 1832-ben Pesten, majd vidéki városaink közül először – a közlekedéstörténeti kutatások jelenlegi állása szerint –, vagyis 1847 és 1851 között Sopronban járt a társaskocsi. Esztergomban 1854-ben, Szegeden 1857-ben, Miskolcon 1863-ban, Szombathelyen 1865-ben, Nagykanizsán is még 1866 előtt, Marosvásárhelyen 1870-ben indult meg az omnibusz. A következő évtizedekben fokozatosan megjelent Magyarország legtöbb városának utcáin. A kétfogatú társaskocsik lehettek egy-, de kétszintesek is („Éjjel az omnibusz tetején…”), vidéken az előbbiek voltak jellemzők, s nagyságuktól függően 6–24 személyesek. Az omnibusz-közlekedés megindítása nagy beruházást nem igényelt. Kezdetben megállóhelyeket sem kellett létesíteni. Az utasok menet közben bárhol megállíthatták a menetrend szerint közlekedő járműveket, ha fel- vagy leszállni kívántak. Kezdetben sokan szégyellték az omnibuszon való utazást, társadalmi rangjukhoz méltatlannak tartották. Az omnibuszok hosszú ideig meghatározó szerepet játszottak a helyi tömegközlekedésben. 1908-ban még csaknem 40 vidéki városban jártak. A szombathelyi omnibusz-közlekedés/tömegközlekedés megindulásának 150. évfordulójára emléktáblát avattak 2015-ben a Fő tér 15. számú ház falán.