A tanulni vágyó szemekben rejlik a jövő

Idén 15. alkalommal tartották meg a Nemzetközi Fazekastalálkozót és Vásárt. A nagyközönségen túl a szakmának szóltak a programok, az egyik nap éppen ezért zárt zsűrinap volt, amelyen a fazekasok munkáit minőségileg is ellenőrizte és elismerte a zsűri. Ez minden szakember életében fontos pillanat, hiszen visszajelzést kap arról, hogy merre is halad a szakmai útján - tudjuk meg ifj. Albert Attila fazekastól, népi iparművésztől és polgármestertől. Hozzátette, idén valami különleges dologra is sor került, Csupor István etnográfus, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke tartott előadást és két olyan filmet vetített le, mely a régi fazekasságról szól. Ezekről a mai világban kevés szó esik, így nagy öröm volt látni, hogy az elődök milyen technikával készítették az edényeket, és furcsa volt párhuzamot vonni a múlt és a jelen között. Egy biztos, egykor sokkal kifinomultabb technikákat használtak, a legnagyobb tanulság azonban az a miliő volt, amiben dolgoztak. Ha mást nem is, ezt mindenképpen tovább kellene adni az utókornak.

- Ahhoz, hogy valaki fazekas legyen, nem elég az elszántság, nyitottnak is kell lennie hozzá - mondja ifj. Albert Attila. - Az nem elég, hogy valaki akarjon tanulni, olyan mester kell hozzá, aki akar is tanítani. Nálam éppen nemrég járt egy frissen végzett fazekas, aki arra kért, hogy mellém szegődhessen inasként. Örültem a felkérésnek, szívesen befogadtam a műhelyembe. Bennem megvan a nyitottság arra, hogy tanítsak, feladatomnak tekintem, hogy átadjam a tudást. Azonban azt gondolom, erre is meg kell érni.

Ifj. Albert Attila szerint ahhoz, hogy valaki fazekas legyen, nem elég az elszántság, nyitottnak is kell lennie hozzá, s akarni kell tanulni
Fotó: Bajdó Bettina

A polgármester szerint jó, ha iskolai keretek között is lehet fazekasságot tanulni, ám ennek a rendszerét még ki kell dolgozni. Lát erre akaratot, azonban a szakmának együtt kellene leraknia hozzá az alapokat. Országos szintű összefogás kellene hozzá, s az is nagy kérdés, hogy ki vállalná magára ezt a nemes feladatot. A fazekasságot azonban legjobban a korong mellett lehet elsajátítani. Régen az inasok a fazekas mellett dolgoztak, majd segédek váltak belőlük, hogy a kifinomult vonalakat is elsajátítsák. Ha ez már kellőképpen ment (s ez akár évekbe is beletelhetett), a fazekas csak akkor engedte őket ki a fazekas társadalomba. Albert Attila szerint a mai fiatalok másfelé nyitnak, a fazekasság nem túl vonzó számukra. Azonban vannak néhányan, akiket meg lehet fogni, s meg lehetne tanítani.

Fehér Tibor fazekas, népi iparművész Mezőkövesdről érkezett Magyarszombatfára. Elárulja, náluk a családban nem volt fazekas, ő az első, aki ezt a hivatást választotta. Csak a nyugati vidéken olyan szerencsések az emberek, hogy apáról fiúra száll a szakma, a fazekasok 90 százaléka kivétel ez alól.

Fehér Tibor fazekas, népi iparművész családjában nem volt fazekas, ő az első, aki ezt a hivatást választotta

- A világon mindössze három olyan család van, akik 300 éve folyamatosan fazekassággal foglalkoznak, egy magyar, egy lengyel és egy japán - teszi hozzá Fehér Tibor. - Szerencsések, hogy ennyi év tapasztalatát hordozzák magukban. Én kívülről érkeztem, a szüleim rajzzal foglalkoztak, így jutottam el a kézművességig. A szakmák között pedig van átjárhatóság. Most már 38 éve foglalkozom fazekassággal. Ahogy sok embert, úgy engem is a hangulata fogott meg. Az, ahogy a fazekasok élnek, dolgoznak és megbecsülik a szakmát. Amikor én kezdtem, kihalófélben volt a szakma. Sokan keresték a helyüket, a hagyományos fazekas családok nem látták a jövőt. Most úgy érzem, hogy sokkal több fiatal van közöttünk.

A népi iparművész azért hozzáfűzi, ritka mesterségnek számít még mindig a fazekasság. Úgy érzi, hogy kezdenek a határok kicsit összemosódni a keramikusművészettel, hiszen ők is edényeket készítenek. A fiatalokat nem motiválja a fazekasság, inkább a 30 éven túliak kezdenek érdeklődni a szakma iránt. Neki két gyermeke van, a fia formatervező, a lánya pedig szobrász. Ki tudja? Egy nap talán belőlük is fazekas lesz.

Csuti Tibor fazekas, népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere Zalaegerszegről érkezett. 1994-ben még a munkaügyi központban hallott a Gébárti Kézművesek Házában induló fazekas képzésről. Egy évvel később vizsgázott le a mesterségből, kitűnő eredménnyel. Egy évig saját műhelyében dolgozott Zalaszentgróton, majd 1996 őszén meghívták tanítani a Zala Megye Népművészetéért Alapítvány szakiskolájába.

Tenke Botond is kipróbálta a korongozást, segítőre is talált Csuti Tibor fazekas, népi iparművész személyében. Tibor egyébként felnőtteket is oktat a szakma fortélyaira, ők fogékonyabbak ez iránt

„Fazekasként az őrségi, dunántúli és erdélyi fazekas központok hagyományainak feldolgozásával foglalkozom. Továbbra is oktatok, szakköröket, foglalkozásokat tartok, pedagógusokat képzek, nem csak a Gébárti Kézművesek Házában, hanem iskolákban és óvodákban is" - vallja magáról.

- Szakoktatóként részt veszek munkaerő-átképzési tanfolyamokon, de szakköröket is tartok - mondja a fazekas. - A munkaerő-átképzéseken a tapasztalat szerint 10 főből általában egy-két ember lép tovább az irányba, hogy fazekas legyen. A szakkörökön eddig két 10 év alatti gyermek volt, egy alkalommal láttam őket, azóta nem jöttek. A Kézművesek Házában, Zalaegerszegen vannak nyitott műhely programjaink, amelyen sok szakágat ki lehet próbálni. A korongokkal és kemencékkel felszerelt műhelyben bárkit szívesen látunk. A tapasztalatom az, hogy sok családos ember látogat ki a rendezvényre, de nem a gyerekek térnek be hozzám korongozni, hanem inkább a szülők kíváncsiak. Iskolákba is próbáltuk elvinni a szakma rejtélyeit, ám nem minden korosztályban találtunk érdeklődő tekintetekre.

Az általános iskola alsó tagozatosai még csodálattal szemlélik a fazekasságot, aztán nagy űr tátong. A főiskola és az egyetem elvégzése után kezdenek ismét a fiatalok a szakma felé fordulni. Valaki csak hobbiként belekóstol, ám olyan is van, aki komolyabban kezd foglalkozni a fazekassággal. Ehhez azonban elhivatottság is kell és némi anyagi ráfordítás is, hiszen egy jól felszerelt, minden előírásnak megfelelő műhely nem kevés pénzbe kerül. A fazekasok azonban reménykednek, hogy lesz kinek továbbadni a tudást, s lesznek majd inasok, akik kíváncsian, tanulni vágyó szemekkel nézik a mestereket, s próbálják meg elsajátítani a régóta őrzött tudást.