120 éves a szombathelyi vasúti pályaudvar főépülete

A Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Vaspályatársaság volt a vasi megyeszékhelyet elsőként érintő vonal építtetője. A vasúthálózat kiépítése ezzel nem állt meg, sőt komoly politikai harc zajlott a háttérben: merre is haladjanak a főbb vasútvonalak? A Magyar Nyugati Vasúttársaság Győrtől Grazig és Székesfehérvártól Kis Cellig akart kiépíteni új vonalat, ami a már meglévő sopron–kanizsa járattal Molnáriban találkozott volna. Azért csak feltételes módban, mivel Horváth Boldizsár, Hollán Ernő és Széll Kálmán közbenjárására az eredeti terv módosult, és az új keresztezőpontnak már a vasi megyeszékhelyt nevezték meg. Csaknem 10 év alatt Szombathely egy felkapott vasúti csomóponttá vált.

Akkoriban még nem a jelenlegi vasútállomás fogadta az utasokat. Ettől délebbre helyezkedett el az indóház. Még teherpályaudvar sem volt kialakítva. Végül a századfordulóra a 8 kiépült vonal szükségessé tette a személy- és teherpályaudvar szétválasztását. 1899 tavaszán tárgyalta a városvezetés az új pályaudvar építését. Első lépésként teherpályaudvart létesítettek, amelyet júniusban már át is adtak a forgalomnak, majd a müncheni pályaudvar mintájára épült raktárépületet adtak át novemberben. Időközben a zanati aluljáró is elkészült.

A személypályaudvar építéséhez miniszteri engedélyre volt szükség. Ami viszont kikötéseket tartalmazott: a város az építéshez méltó teret alakít ki, parkírozóval, szökőkúttal; illetve 840 négyszögöl telket biztosítanak díjtalanul lakóház építésére. A feltételeknek eleget téve nekiláthattak a terveknek, amelyek a szombathelyi Müller Ede irodájából kerültek ki: Posel Gusztáv tervezte az épületet, és Hobovics Ottó építész és építőmester vezette a munkálatokat.

1901 júniusában készült el a 150 méter hosszú, 23 méter széles főépület, amely szecessziós-eklektikus stílusban épült, a főhomlokzatán román stílusú elemekkel. Az 51 belső helyiséggel rendelkező épület legnagyobb helysége a nagy előcsarnok, amely 17x17 méteres alapterületű, a belmagassága pedig 9,5 méter. A forgalomnak 1901 októberében adták át.

A vasút kiépítésével gyorsabban elérhetővé váltak a vidéki nagyvárosok. Szombathelyről Nagykanizsára 1865-ben 3 óra 36 perc alatt lehetett eljutni.

Szentgotthárdra 1872-ben 1 óra 56 perc volt a menetidő. Győrbe 1871-ben 5 perc híján 6 órát kellett vonatozni az utasoknak. Sopronba 1865-ben 2 óra 8 percre, Kőszegre 1883-ban 46 percre volt szükség a táv megtételéhez.