1896-ban határozott úgy Szombathely, hogy közúti villamost létesít

Ezt követően nem kellett sokat várni, csupán két esztendőt addig az 1896. október 10-ei közgyűlésig, amelyen első napirendi pontként tárgyalták a Vasvármegyei Elektromos Részvénytársasággal (az ikervári elektromos cég új neve) kötendő szerződés elfogadását. A közgyűlés elnöke a város kiváló polgármestere, Éhen Gyula volt.

A határozattá emelkedő szerződés szerint „…a képviselőtestület kimondta, hogy a Széll Kálmán és Gyöngyös utcán, a Horváth Boldizsár téren, a Berzsenyi és Iskola utcákon át a püspöki iskoláig terjedőleg az utcahasználat jogát közúti villamos létesítése céljából a város szakbizottságainak meghallgatása után, a megállapítandó feltételek mellett a Vasvármegyei elektromos RT-nek szerződésileg hajlandó átadni. A város pénzügyi, jogügyi és szépítő bizottságainak beérkezett szakvéleménye alapján… a beterjesztett szerződéstervezetet módosításokkal, illetve változtatásokkal elfogadja.” A határozat 14 pontban javasolt kisebb-nagyobb változtatást, illetve módosítást. Közülük talán az lehet a legérdekesebb, amely szerint „…a szerződés megkötésétől számítandó 25 év lefolyása után jogában áll a városnak a közúti villamosvasutat, az összes felépítményekkel, kocsik és felszerelésekkel együtt – kivéve a hajtóerőt – megváltani”. A megállapodás azt is rögzítette, hogy meghatározott bruttó bevétel esetén a villamostársaság a vasutat évi 10 százalékos hosszúsággal köteles növelni. Erre azonban nem került sor, mert a társaság kimutatásai szerint az üzemeltetés nem volt gazdaságos. Igaz, a társaság nem is nagyon törekedett túlzottan gazdaságos működtetésre. Ugyanis elég sok szabadjegyet bocsátott ki. Következésképpen a vasút hosszát a szerződés értelmében nem is kellett növelnie. A vasút tervezője Kliegl József mérnök volt. Az építkezés ma is irigylésre méltó gyorsasággal folyt. A munkálatokhoz a határozat meghozatala után két hónappal, 1896. december 10-én kezdtek hozzá, s fél esztendő elteltével, 1897. június 4-én ünnepélyes keretek között már át is adták a forgalomnak. A kereskedelemügyi miniszter avatta fel.

A vasúti építkezés kivitelezésében nagy szerep jutott a Ganz és Társa vasöntő és gépgyárnak. Az engedélyezési okiratok között a kereskedelemügyi miniszternek szerepelt egy olyan kitétele, amelyet ma is gyakorta hangoztatnak. Nevezetesen: „…az építésnél és üzemeltetésnél felhasználandó összes anyagokat és berendezéseket belföldön kötelesek beszerezni”.

Az építési költség – a felülvizsgálati jegyzőkönyv szerint – 82 ezer 553 forint 33 krajcár volt. A két legtetemesebb költségtétel a felépítmény és a forgalmi eszközök voltak.

A villamosvasút nyomtávja egy méter széles volt, vályús síneken közlekedett. Felsővezetékes rendszer szerint működött, amelyet munkavezetéknek neveztek. A vezeték egymástól harminc méter távolságban lévő egykarú vasoszlopokon nyugodott, öt és fél méter magasságban húzódott. A forgalmat az indulás körüli időszakban három motorkocsi bonyolította le, amelyeket egy genfi cégtől szereztek be. A kocsi elején postaláda volt. Egy kocsiban belül 14, kívül – a peronon – négy ülőhely volt. Belül hét, kívül pedig 13 állóhelyen utazhattak az utasok.

A szombathelyi villamosvonal két szakaszban épült meg. Az első szakasz a Déli Vasúttól (vasútállomástól) a Püspöki iskoláig tartott.

Végül a vonal meghosszabbítása is megtörtént. Éhen Gyula tett erre javaslatot 1899-ben. Ez a szakasz egészen a Kálváriáig vitte az utasokat.

Kiemelt képünkön: A szombathelyi villamos a Köztársaság (ma Fő) téren 1965-ben