2015.06.16. 09:00
Ilyen volt az új képtár - Egy igazi élménybeszámoló a kortárs művészet házában
Szombathely - A Vas Népe 1985-ös júniusi számait lapozva fedeztük fel azt a cikket, amelyben betekintést nyerünk az akkor nyílt képtár hangulatába.
A gondolatok, amelyek a Szombathelyi Képtár első látogatásakor hatalmukba kerítenek az öröm, az elismerés. Igazi európai építmény! Elegáns, levegős, stílszerű, funkcionális. Külsejében, méreteiben reprezentatív. Még zavaró a környezet rendezetlensége. De ígéretes, az Iseum folytatásaként, a képtár alatti ásatások bemutatásával az állvány-lábakra állított múzeum régészeti leletekkel is kiegészül.
A Szombathelyi Képtár a modern építészet remeke. Fotó: VN-archív
Környezetéhez illeszkedő (még a nem túl jól sikerült zsinagóga-zeneiskola kiegészítést is feloldja) monumentalitásával kiemelkedő, esztétikus az épület. (Jegyezzük meg a Vas Megyei Tervező Iroda pályadíjnyertes építészeinek, Mátis Lajosnak és Sólyom Miklósnak a nevét!) A múzeum méreteivel, tiszta stílusával uralja a teret, de nem nyomja el a környezetében levő történelmi emlékeket, vagy a mai épületeket. Úgy simul hozzájuk, hogy harmonikussá teszi a környező teret, a környező objektumokat. A hosszan elnyúló, sima fehér homlokzat dísze csak a felirat: Szombathelyi Képtár. S az építés történetét felidéző rövid szöveg a táblán. Gyönyörű a képtár belsőépítészete, harmonikus a külsejével – fehérben, barnában tartott. Szépen ívelt lépcsősorával, tágas kiállítótermeivel, ragyogó világítással. Ez az elegancia, a jó építészeti szellem, elkísér a nem kiállításra szolgáló részekben, a büfébe, a folyosókra is.
Mindig is irigykedve néztem a skandinávok, olaszok, franciák elegáns múzeumait – amelyeket nem szükségmegoldásként, toldozva, foldozva alakítottak kiállító-teremmé, hanem tudatosan e célra építették. Jó anyagokból, jó minőségben.
S most íme a miénk ez a képek, szobrok bemutatására tervezett, s igen színvonalasan kivitelezett múzeum. Látszik, akik építették sem voltak közömbösek. Hogyne, hiszen egy ország mozdult meg, hogy Szombathelynek legyen méltó képtára. S az építők, a kivitelező vállalatok is maguknak, megyéjüknek, városuknak építették.
Öröm itt a képeket, szobrokat nézni, de öröm lehet itt dolgozni, rendezni is.
Rendkívül gazdag a kiállítások anyaga. Derkovits és Dési Huber művei a fő attrakciók. (Kezdetben Derkovits Képtárat akartak létrehozni, ám a szándékot túllépnék a lehetőségek. S különben is a város már birtokolta Dési Huber István hagyatékát.) Derkovitsnak száznál több műve, Dési Hubernak nyolcvan festménye, rajza látható. S nem is akármilyen alkotások. Főművek, mint Derkovits korai Önarcképe, a sokat reprodukált Halas csendélet, a Zsákolók, a Kávéházban, a Telefonáló, a Dunai homokszállítók, a Hajókovács. S természetesen grafikai lapok, a Dózsa sorozatból, s két ritkaságot jelentő szobra is. Dési Hubertől Önarcképe, kubista és konstruktív ihletésű tájképei, későbbi korszakának szabadabb alakítású munkásai, parasztjai.
De kiegészült a gyűjtemény a Szocialista Művészek Csoportja egykori tagjainak műveivel is. Goldman György a rövid életű és szerény, ám annál jelentősebb életművű nagyszerű szobrász, Sugár Andor, Fenyő A. Endre, Háy Károly, Kondor György, Fehér (Weiss) György, Roxy József és mások alkotásaival. Szocialista törekvések a XX. század első felének magyar művészetében címet viseli a kiállítás, a képtár méltó büszkesége. Sehol az országban (még a legnagyobb magyar képzőművészeti gyűjteményben, a Magyar Nemzeti Galériában sem) nem látható ilyen rendszerezett egységben.
A magyar avantgarde, a századelő hazai művészeti irányzatai, a két világháború közötti magyar művészet (az Európai Iskola, a Római Iskola) jelesei, mind képviselve vannak az elegánsan, levegősen rendezett termekben.
Válogatása a Szombathelyi Képtár kortárs gyűjteményéből – a másik nagyteremben – ugyancsak egyedülálló bemutató.
Az Európai Iskola képviselőinek – Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Martyn Ferenc, Barcsay Jenő – művei biztosítják az előző teremben látottak, a kiállítás folyamatosságát. De elvezetnek egészen a legújabb törekvésekig, a fiatal grafikus nemzedék reprezentánsainak jelentkezéséig, a hagyományos táblakép megújulásának tettenéréséig.
Visszatérésre, a művek tanulmányozására ösztönöz a képtár – mindenekelőtt jól rendezett, gazdag anyagával, de legalább ennyire az épített környezettel, hangulatával, a hely szellemével.