Multidéző

2015.09.15. 11:48

Megszépülnek a tornyok is - 1980-ban is alapos renováláson estek át templomaink

Szombathelyen különféle pénzforrások felhasználásával, legfőképpen állami és szövetkezeti egységek, munkások kezei és gépmunkái nyomán sorra megszépülnek a terek, utcák házai. Sok állványt, útszakaszt kell ezért kerülgetnünk, de legtöbben megértve tesszük ezt – írja a Vas népe 35 évvel ezelőtti száma.

Kelemen Attila

Divatosak a pasztell-színek, itt-ott lehetnének még világosabbak, lágyabbak is. Noha a belváros szükséges rekonstrukciójának nagy része még hátra van, a városkép most érzékelhetően kellemesebbé, derűsebbé válik a korábbinál. De sorra megszépülnek, új köntöst kapnak a város templomai is.

A székesegyház és a ferencesek volt templomának tatarozása után megszépítik a szentmártoni (volt dominikánus) plébániatemplomot is. Mindegyik templom fontos alkotó eleme a városképnek, ezen kívül nagy értékű műemlékek is ezek, s egyben régészeti, várostörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti szempontból is rendkívül fontosak. Az ilyen templomok egy része – mint ismeretes – régi, ősi kultúrhelyekre, egyházi, vagy világi építményekre, hatalmi, egyházi objektumokra, azok falaira, vagy falaik felhasználásával épült, mintegy védve előbbieket az idő, a természet viszontagságaitól, a háborús és más tűzfészektől, belzavaroktól. Hosszú évszázadok, néhol hovatovább évezredek vonultak el fölöttük.

Az utóbbi időkben a római kori, az ókeresztény emlékekre irányuló kutatások, viták miatt a korábbiaknál sokkal nagyobb figyelem fordul a most tatarozás alatt álló szentmártoni templomra. Már korábbról ismeretes, hogy a mai szent Márton templom alatt római kori apsis és falmaradványok húzódnak meg. Mivel a korábbi feltárókra, vasi régészekre, történészekre nagy befolyásuk volt megyénk egyházi személyiségeinek (a kutatók nagy része eleve egyházi személyiség volt) a maradványokat úgy magyarázták, hogy azok a toursi püspök, „gallia szentje", Márton szülőházának maradványai.

A másik nagy kutatási téma Szombathelyen az erős egyházi befolyás, egyháztörténeti hagyományok miatt szent Quirinus, vértanúhalált halt sisciai püspök eltemetési helyének, bazilikájának feltárására irányult hosszú évtizedeken át. És egyben a római kori Savaria scarabantjai (soproni) városkapujának a feltárásra is. Ugyanis: a „Passio Quirini"-ből egyebek között ez volt olvasható, hallható: „Basilica ad Scarabantensen portam", amelyben a Savariában halálra ítélt sisciai püspököt eltemették. Tehát a római város belterületén, a soproni kapunál állott bazilikában. Paulovics István főképpen ezt a bazilikát kereste. Néhány római kori fal és mozaikpadló feltalálásával (a székesegyház mellett) javarészt azonosítva, lokalizálva érezte a helyszínt.

Azóta azonban mindkét szent emlékhelyével, azok feltalálásával kapcsolatban teljesen szkeptikusak régészeink, vallásos és nem vallásos kutatóink. Nem savariai születési, illetve halálhelyüket vitatják, hanem ezek régészeti emlékhelyeinek bizonyos, vagy akár csak félig bizonyos megtalálását. Mivel a székesegyház melletti, római kori falak, mozaikok vallási emlékeket nem őriznek, császári palotai vonásokat viszont meggyőzően Quirinus bazilikája, temetkezési helye ez nem lehetett szerintük. Különben is elképzelhetetlennek tartják, hogy keresztényüldözések korában már sírtemploma, bazilikája lehetett volna Savaria centrumában, a Savariában halálra ítélt püspöknek.

Inkább a római kori apsisra, falakra épült szent Márton templom lehetett szerintük a szent első nyugvó helye, az akkori városon kívül. De akkor hol volt a scarabantiai kapu?

Ha pedig a szent Mártonról elnevezett, római kori falakra épült, mai plébániatemplom Quirinus tetemét őrizte egy ideig, akkor eleve elképzelhetetlen, hogy ez a bazilika szent Márton szülőházának, valamilyen emlékhelyének a falaira épülhetett volna. Ugyanis: Márton 400 körül halt meg. Ez előtt születési, „szent" emlékhelye nem lehetett. Quirinus viszont majdnem 100 évvel korábban halt meg nála, s „temették el": Ha a szentmártoni templom ősébe, az nem lehetett a későben Márton püspök eredendő emlékhelye.

Az természetes, hogy a legfőbb kutatás indítója a feltevés, a hipotézis. Ennek felvetése is sok eredményt, régészeti feltárást hozott. De ezek nagy része nem igazolódott a mai napig. Most már leginkább az a lényeg, hogy a vallásos hipotézisek által erősen befolyásolt, eléggé sok mindent félrevitt teóriák a korábbinál több szerephez juttatják, a gyakorlatot, a feltárt régészeti és tárgyi bizonyítékokat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!