Szemenyei villongások 1991-ből - A falu emlékművet és békét akart a rendszerváltás után

November 5-én megjelent a faluban Balázs Béla alsóújlaki sírköves, hogy elkészítse annak a hősi emlékműnek a talapzatát, melyet még a tanácselnök rendelt meg nála. Felállítását tavaly januárban határozta el a falu.

A mester felkereste Pálla Lászlót, hogy mutassa meg neki a helyet, ahova a talapzatot elkészítheti. A dolognak híre ment, és hamarjában megjelent ott a képviselő-testületből még három képviselő. Sebestyén Lajos alpolgármester és Papp Tibor egyetértett abban, hogy a talapzat a templom keleti oldalára, a kerítés és az út közé kerüljön, csak Sipőcz Imrének támadtak kétségei, hogy jó lenne a helykijelöléssel megvárni a polgármestert, aki e napon Budapesten tartózkodott. A döntés mégis megszületett, mondván, a gyűjtés idején az emberek jónak tartották az ötletet, hogy az emlékmű a templomkertben legyen.

Igaz, a plébános kérte, ne építsék a templomhoz túl közel, mert tatarozáskor megsérülhet. Ezért jelölték ki a helyét a kerítésen kívül.

Az x-szel jelzett helyen áll a talapzat. Vámos Ferenc szerint a testület döntésének érvényt kellett volna szerezni
Fotó: VN-archív

A talapzatot megöntötték. Amikor a polgármester hazatérve meglátta, összehívta a képviselő-testületet. Emlékeztette őket: a november 2-i jegyzőkönyvben szerepel egy olyan kitétel, mely szerint a hely kijelölésére a testület jogosult, és nem annak néhány tagja. A talapzat letétele törvénysértő, és különben is az emlékműnek nem ott a helye, hanem mintegy tizenegynéhány méterrel arrébb, az út másik oldalán lévő parkosított területen. Mivel az építményre nincs építési engedély, fel kell venni. A költségek Pálla Lászlót terhelik, sőt az önkormányzat - mely az emlékmű felállításának fele költségét „örökölte"- nem fizette ki az eddigi költségeket sem.

Ez azonban még nem volt elég. A polgármester és a körjegyző panaszt tett Vasváron az építési hatóságnál, ahonnét hamarosan jött a lebontást elrendelő határozat. Címzett Pálla László, határidő február 15. Ha ez ideig nem bontja le, tízezer forintig büntethető.

Pálla László a határozatot megfellebbezte a Köztársasági Megbízott Szombathelyi Területi Hivatalánál arra való hivatkozással, hogy végeredményben olyan helyre kerül az emlékmű, melyet az adózók jónak találtak, továbbá úgy érzi, hogy a képviselő-testület tagjainak többsége - ötből három - egyetértett a hely kijelölésével. Kérte a hivatal belátását, mert az ügy kapcsán úgy érzi, már nem is az emlékmű a fontos, hanem az ő erkölcsi és fizikai tönkretétele.

Az ügy kapcsán több idős embert megkérdeztem a faluban. Olyanokat, akik hozzátartozóikra emlékezve pénzt áldoztak az emlékmű megépítésére. Azon kívül, hogy lassúnak ítélték az ügyintézést, úgy vélekednek, épüljön oda az emlékmű, ahol a talapzat áll, csak már legyen vége a huzavonának, mert rajtunk nevet az egész környék.

Vámos Ferenc polgármester ma is törvénysértőnek tartja a talapzat elkészítését, mert az emlékmű helyét kijelölni csak a képviselő-testületnek van joga.

- Úgy gondolja, az emlékmű semmiképpen nem állítható a jelenlegi talapzatra?

- Arra a helyre nem. Különben is 28-an ismét szavaztunk ez ügyben. Három-három lett, de ilyenkor a polgármester szavazata dönt. Én pedig arra szavaztam, hogy ne ott legyen.

Sebestyén Tibor alpolgármesternek nincs különösebb véleménye az ügyről. Arra sem hivatkozik, hogy a polgármester távollétében ő jogosult egyes kérdésekben dönteni.  Papp  Tibor képviselő szerint ha Pálla László nem lett volna tanácselnök, nem lett volna cirkusz a dologból.  A szavazásról az a véleménye, nemcsak a testületet, a falut is megosztja a döntés. Ő megkereste azokat a képviselőtársait, akik részt vettek a hely  kijelölésében, és javasolta, adják össze a pénzt munkadíjra, lebontásra, és köszönjenek le. Megbecsült tagja volt a falunak, nincs szüksége arra, hogy néhány „szédült" a nevét meghurcolja.

Volt olyan megkérdezett, aki szerint Pálla László magának kereste a bajt. Számíthatott volna rá, hogy nem szerencsés tengelyt akasztani az új hatalommal.

Legtömörebben Mezei Ferencné fogalmazott, aki Budapesten él, de hozzátartozóinak nevét őrzi majd a márványtábla. Érkezése napján tőlem hallotta először a történteket. Elöntötte az indulat: - Ugyan már! Ne szórakozzanak! Hagyják a helyén a talapzatot, és fejezzék mielőbb be az emlékművet.

A sírköves is erre vár, de addig biztosan nem hívja senki, amíg a Köztársasági Megbízott Területi Irodájától a fellebbezésre a válasz meg nem érkezik.