Múltidéző - Schulek Frigyes szellemét is őrzi a jáki templom

S mikor a Sokoro patak völgyében települt falukhoz ér, feledkezzen meg a mai járművekről, a tévéantennákról és telefondrótokról, úgy nézzen föl a községet uraló dombra, amelyről messzire látszik egy kéttornyú templom tömör, mozdíthatatlan, mintegy a tér s az idő fölött emelkedő tömbje.

Mielőtt megközelítené és körüljárná a vándor ezt a monumentális hatású, időmarta, faragott kockakövekből emelt, megviselten is remek kőfaragásokkal, szobrokkal ékesített építményt, idézze föl a múltját!

Két évtizeddel a tatárjárás előtt vagyunk. Másfél évtizede II. Endre ül a trónon, akinek feleségét, meráni Gertrúdot az összeesküvők - Bánk bán története! - immár meggyilkolták.

A király csak nemrég tért vissza a Szentföldre vezetett - eredménytelen és költséges - keresztes hadjáratából, s rövidesen kiadja az aranybullát az elégedetlen szabadok - ettől fogva mondhatni köznemesek - követelésére. Ekkor, 1220 körül Ják - avagy ahogy az oklevelek írják: Tyak, Thyak, Ghák, netán Chak - nemzetségbeli, Nagynak mondott Márton comes a nemzetsége után elnevezett központjában bencés monostort alapít, amelyet Szent György, a harcos szent tiszteletére szentelnek.

A templom sokáig, s több szakaszban épült. Mesterek váltják egymást a munkában - bizonyára a tatárjárás miatt is. Kőfaragói azt követően az erdélyi Gyulafehérváron tűnnek fel, illetve mások az 1256. évi felszentelés utáni időben Ausztriában jeleskednek. Lássuk remekműveiket.
Mai valójában, igaz, a múlt századi lelkes helyreállító, a romantikus lelkű építész, Schulek Frigyes szellemét is őrzi a templom. Sok romlott kőfaragványt újjal pótolt, ügyelve, hogy olyan legyen, mint a régi (akkor még nem volt szempont az, hogy az eredetit világosan meg lehessen különböztetni a pótlástól). Ő emeltette a két torony mai vaskos, enyhén domborodó kősisakját is.

Mindennek ellenére feltárulkozik előttünk a régmúlt.

Közeledve egy melléképítményt, egy kisebb templomot is látunk. Ez a Szent Jakob-kápolna, amelyet Csontháznak is neveznek, de valószínűleg azért épült még a XIII. században, mert az idő tájt a szerzetesek nem szolgáltathattak a laikus lakosságnak olyan szentségeket, mint a keresztelés, az esketés vagy a temetés. Ez a „világi” templom nyilván nem szerzetes papjával szolgálta ezt.
A kápolna felől elénk tárul teljes szépségében a templom főkapuja. Elképzelhetjük, amint ünnepeken az előkelő nemzetség urai, asszonyai pompás viseletükben megjelentek itt!

A régi embereket, egyháziakat s világiakat, segítenek elképzelni a századok pusztító hatása után is pompás szobrok a kapu körül s a templom oldalain a kis fülkékben. És a kőfaragások még pompázatosabb és változatos díszítésvilága mértani alakzataikkal, növényt és állatot utánzó formáikkal! Oroszlán és sárkány, bárány és madár

A templom belseje nem kevésbé lenyűgöző, ott még elhalványult festés is gazdagítja a képet. A toronyalj déli oldalán öt alakot ábrázolt a festő, közepén valószínűleg a monostoralapító comest, Jáki Nagy Mártont örökítve meg rokonai között a művészettörténészek szerint.
Kilépve s messze tekintve a vasi tájon, régmúlt hadak lovas vonulását, a föld népe szorgos kézi munkálkodását képzeljük el a magyar középkor századai távolában.