Szombathelyről Wiesbadenbe - Vasi cukrászsikerek 1987-ből

Marika csinos fiatalasszony. Jó szakember, ifjú cukrászjelöltek tanítója. Eddigi munkájával érdemelte ki, hogy tagja lehetett a wiesbadeni négynapos cukrászkiállításra eljutott hattagú magyar küldöttségnek.

- Felejthetetlen volt, amit ott láttunk, s ahogy múlik az idő, sem halványulnak az emlékek. Harminc ország legjobbjai hozták el alkotásaikat. Svájc, Franciaország, NSZK, Ausztria, hogy csak néhányat említsek a résztvevők közül. A helyezésekért különböző kompozíciókkal pályáztak. Mesejelenetek, életképek - persze mindezek süteményből, csokoládéból, karamellből és marcipánból. Nehéz dolga lehetett a titkosan szavazó zsűrinek.

A magyar kollégák - Füredről, Budapestről - a fertődi kastély kapuját, korabeli ruhákba öltözött embereket, akkor divatos szobrot, tálakat mintáztak meg. Elsőrendű szempont volt a tartósság, a korszerűség. A zsűri tizedik helyre értékelte a magyar vitrinben látható süteményfantáziát. A két évenként rendezett kiállításon ez volt a honi cukrászat eddigi legsikeresebb szereplése. (Fényképen látva a többi pályamunkát, nem az elfogultság mondatja velem: el tudtam volna képzelni előkelőbb helyezést is.) Vigyáztak is a készítők, akkor nagyon rosszak voltak az útviszonyok, párnák közé csomagolva vitték a "kapu" darabjait, s a helyszínen állították össze.

- Mit tud hasznosítani a kiállításon látottakból?

- Sok mindent, főleg, ami az egyéni fantázia körében megvalósítható. Sok technikai eljárást is láttunk, tanultunk a négy nap alatt. Vannak is megvalósításra váró terveim. Wiesbadenben nemcsak cukrászsüteményeket állítottak ki, láthattunk különféle csodamasinákat, volt pékáru, munkaruházati kiállítás is.

Marika 1971 óta tortákat készít, nyitás óta a Claudiában dolgozott Fotó: VN-Archív

- Először járt ilyen helyen?

- Igen, és nagyon örültem, hogy tagja lehettem a Hungarhotels kis csapatának, Szombathelyről egyedül. Ez is egyfajta tapasztalatszerzési lehetőség volt, bár mi évenként többször is járunk szakmai továbbképzésre a budapesti szállodáinkba. Izgalmas volt számomra a repülőút, tetszett a tiszta, rendezett város, sok virággal. Sok tapasztalattal s legalább nyolc-tíz kiló prospektussal tértem haza. Azóta is sokszor és sokan megnézték már őket.

- Milyen a jó cukrász?

- Az, aki szívvel-lélekkel szereti a szakmáját, meg fantáziája is van. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy ízléses, mégis egyszerű, finom legyen a sütemény. Erre nevelem a fiatalokat is. Nálunk azt is tudomásul kell venni, hogy nincs vasárnap és ünnep se. Jómagam 1971 óta ezt csinálom, a nyitás óta itt a Claudiában. Nem várom el, de nagy öröm, ha egy-egy vendég virággal köszöni meg a süteményt. Jó kis közösség a mienk, ha szükség van rá, az üzletvezető és a többiek is besegítenek. Végül is nálunk a forgalom zöme a süteményből és a fagylaltból jön össze.

Gáspár Istvánné nemcsak a cukrász termelő üzem vezetője, de vezetője a Dobor József szocialista brigádnak is.

Szépen vezetett brigádnaplójuk tanúsítja, hogy találnak módot és időt a művelődésre, a szórakozásra is.

A jó kollektívában mindenki büszke arra, hogy közülük egy eljutott az NSZK-beli cukrász kiállításra.

S abban reménykednek, hogy Marika, s később talán mások is eljutnak még hasonlóan emlékezetes programokra.