Szentpéterfai iskolatörténet

A legtöbb ember nemhogy a tíz évvel korábban történtekre, de az elmúlt hét eseményeire sem tud precízen visszaemlékezni. Nincsen mit csodálkozni azon, hogy a Szentpéterfán 1942-ben kitöltött tanfelügyelőségi kérdőíven a népiskolai épület állapotáról azt olvashatjuk: a község elemi iskolája 1884-ben épült.

1875-ben szentelték az épületet

A több mint hét évtizede hivatalban lévő illetékest bizony megcsalta az emlékezete: Szentpéterfa iskolaépülete a mondottnál majd egy évtizeddel korábban már állt. Ez akkor derült ki, amikor a századforduló sajtóját lapozgatva egy tudósításra bukkantunk: „1875. november 3-án – kezdődik a beszámoló – Szentpéterfán iskolafelszentelési ünnepély volt, amelyet a szomszéd plébános urak segédkezése mellett a helybeli értelmiség és nagyszámú hívek jelenlétében a kerületi esperes végzett.”

A fél kilences mise végeztével az esperes megáldotta a község központjában fölhúzott, emeletes, két nagy osztállyal, négy lakószobával, konyhával, kamrákkal ellátott, célszerű, díszes épületet. Ezt követte a helybeli plébános horvát nyelvű alkalmi beszéde, majd egy tanoncfiú magyar nyelven köszönte meg a vendégkoszorú érdeklődését, egy tanulóleány pedig a szülőknek fejezte ki háláját a tanoda felállításában vállalt fáradozásért. Az ünnepi szónok kiemelte a plébános szent célra tett százforintos adományát és Erdődy Ferenc gróf kegyúr áldozatkészségét: a gróf az építkezéshez szükséges faanyagot térítésmentesen bocsátotta rendelkezésre.

A tudósításból kiderül, hogy az épületet Hencz András nagykanizsai építész tervezte, a téglát a község adta, a kőművesmunkák Gálos Ferenc szombathelyi kőművesmester hozzáértését dicsérik. A kivitelezéssel kapcsolatos – ma így mondanánk – logisztikai feladatokat Techet András, a helybéli malom bérlője „nem nyerészkedési vágyból, hanem azért vállalá magára, hogy a község vállairól az ilyen alkalommal felmerülni szokott kellemetlen terheket levegye”.

Csak sajnálni lehet, hogy az elmúlt másfél évszázadban jelentősen átalakított szentpéterfai iskola építéstörténetére vonatkozó fontos adatokat tartalmazó tudósítást szerzőjének neve anonim módon: az „Egy jelenvolt” aláírás formájában őrződött meg az utókor számára.