Multidéző

2017.03.21. 17:01

30 éve: Egyre többen hallattak magukról az Ausztriában élő magyarok közül 1987-ben

Burgenland - Megpezsdült a kulturális élet, különösen Oberwarton (Felsőőrön) és környékén. A városban több helyütt is látni lehetett 1987 márciusában magyar nyelvű plakátokat: az alsóőri színjátszó kör előadásaira invitálták a nagyérdeműt. Így cikkezett a Vas Népe az eseményekről harminc éve.

Vas Népe

Magyar művész kiállítására is válthat jegyet az érdeklődő, nem is szólva a különféle zenei, gasztronómiai eseményekről. Úgy tűnik, egyre nagyobb gondot fordítanak magyarságtudatuk megőrzésére Burgenlandban élő ismerős és ismeretlen szomszédjaink. Ez könnyebben megy ott, ahol viszonylag nagyszámú magyar nemzetiség él, ahol kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak. Ám a tartomány más részein, szétszórtan úgyszintén élnek magyarok. Róluk talán kevesebbet hallunk. Esetükben a kulturális értékek, az anyanyelv megőrzése, ápolása nehezebb feladat.

A szentkereszti (Heiligenkreuz-i) sportkör nyugdíjas könyvelője Müller Emil. Bár több évtizede él a szomszédos országban, ez nem érződik ízes, vasi tájszólásán. Amikor találkoztunk, éppen egy szentgotthárdi látogatást igyekezett tető alá hozni Petermann Fraz úrral, a helyi sportkör elnökével. A szentkereszti egyesület jó kapcsolatokat épített ki már korábban néhány vasi településsel. Jártak itt labdarúgók Kenyeriből, legutóbb pedig ők vendégeskedtek Gotthárdon egy teremtornán. Ez a kapcsolat a jövőben bővülhet. Nyáron szeretnék vendégül látni a fiatal vasi sportolókat.

Az agilis könyvelő Patafalván épített házat, nem messze a rábafüzesi átkelőtől. Hosszú ideig egy stájer városban dolgozott és 1984-ben ment nyugdíjba.

Már iskolás korában el kellene érni, hogy ne lanyhuljon az érdeklődés a magyar nyelv iránt. A képen a legkisebb Müller-unoka Fotó: VN-archív

- Lányom férjezett, két kis unoka van - mondta. Egy kicsit sajnálom, hogy a csöppségek nem beszélik a magyart, de ezen lehet változtatni. Ha csak lehet, visszük őket a magyar rokonokhoz. Már ragad rájuk valami a nyelvből.

- A faluban más is ért magyarul?

- Szóval itt kevesen vagyunk, szomszédjaink osztrákok. De azt tapasztaltam, hogy az utóbbi években ők is érdeklődnek Magyarország iránt. Talán az erősödő turizmus, a gyakori közös rendezvények miatt.

- Ön ma is tökéletesen beszéli a magyart.

- A családban mindig is anyanyelven társalogtunk. Aztán hozzájutottunk hazai könyvekhez, újságokhoz. Ha csak lehetett, tartottuk a kapcsolatot más magyar családokkal. De - mint mondta - itt nehéz, mert kevesen vagyunk. Nekem szerencsém van, mert többször felkérnek tolmácsolni. Legutóbb magyar-osztrák vízügyi tárgyalásokon fordítottam, így a nyelvvel élő kapcsolatban vagyok.

- Miként látja a burgenlandi magyarság helyzetét?

- Elsősorban rajtunk múlik, hogy miként őrizzük meg és adjuk tovább az óhazából hozottakat. Felsőőrön és környékén, azt hiszem, mindez könnyebb. Ha az ott élő társainkkal még szorosabb kapcsolatokat tudnánk kiépíteni, akkor a szétszórtan élő magyarság biztatást kaphatna anyanyelvének megőrzésére. Mert nyilvánvaló, hogy azokban a falvakban, ahol csak egy-egy magyar család él, a beolvadás esélye is nagyobb. Az utódok már nem, vagy rosszul beszélnek magyarul. Fokozatosan elveszítik érdeklődésüket az anyaország iránt. Ez bizonyos fokig érthető, nem róható fel hibának. Hiszen itt van az új haza. De a múlt örökségének, haladó hagyományainak ápolása kötelesség. Sokan érezzük így.

- Mit lehet tenni a hagyományok ápolásáért a kisebb magyar közösségekben?

- Szerintem már iskolás korában el kellene érni, hogy ne lanyhuljon az érdeklődés a magyar nyelv iránt. Ezzel kapcsolatban tettem is javaslatot a helyi polgármesternek, aki ezt jóindulatúan fogadta. Ám technikailag nem könnyű megvalósítani. Járhatóbb út a már meglevő kapcsolatok bővítése. Saját gyakorlatomból említek példát. Egy ízben két hétig vendégül láttunk egy magyar kislányt. Nos, a nyaralás alatt számos osztrák barátnőre lelt a faluban. Azóta is leveleznek. Ez a gyermeki kapcsolat a szülőkre is hatott. Nemrég több szomszéd család megkeresett, hogy vállaljam el a tolmács szerepét. Mert nyáron szeretnének Magyarországra, pontosabban Szombathelyre látogatni. Bár csak pár kilométer a határ, eddig még sohasem lépték át. Most - úgy tűnik - igen. Ez köszönhető a magyar kislánynak, a játszótársi barátságnak. Ezzel azt is mondom, hogy az osztrákok nyitottak. Nem zárkóznak el, ha közeledést tapasztalnak. Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy egy-egy sikeres magyarországi kirándulás nemcsak az óhaza hírnevét, hanem a burgenlandi magyarságét is öregbíti.

Későre jár, búcsút veszünk Müller Emiltől és feleségétől. Az asszony az emeleti ablakhoz invitál, a távolba mutat. Tiszta az idő, jól látni a szentgotthárdi templomtornyot. „Nem véletlenül költöztünk el a stájer városból, bár megbecsültek minket. Csakhát onnét nem lehet rálátni az óhazára."

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!