A pusztulás szélén álltak

2021.10.17. 07:00

40 éve indult mozgalom a nemesi, földesúri lakok megmentéséért

Megyénk kastélyainak múltja a magyarországi feudális viszonyokban gyökerezik. A földesúri világ lehetőséget adott a báróknak, grófoknak, hogy parkokkal, arborétumokkal körülvett rangos lakóépületeket emelhessenek maguknak. Megyénkben sok volt a földesúr, így nagyon sok kastélyt, kúriát és még több kisebb nemesi lakot építettek. Az 1980-as évek elejére nagy részük a pusztulásnak volt kitéve.

Vas Népe

Fotó: VN-archív

A feudális korra jellemző volt, hogy Vas megyében olyan község is akadt, amelynek mellékneveként a „kastélyos falu” címet adták. Ez a község Ostffyasszonyfa volt, ahol mintegy hét nagy kastély volt, mellettük több kisebb kúria és nemesi udvarház is.

Negyven évvel ezelőtt 46 kastélyt tartottak nyilván olyan szándékkal, hogy megmentsék őket és valamiféle funkciót találjanak számukra. A második világháború után ilyen programmal senki sem állhatott elő. Mi több, az emberek jó része gyűlölettel tekintett az épületekre, hiszen akkoriban a kizsákmányolás jelképei voltak.

1980-ig nem is nagyon változott meg a helyzet, anyagi erőforrásokból nem jutott pénz a kastélyokra. Ám ez még nem jelenti azt, hogy egyetlen kastélyépület sem hasznosult. Főleg a kisebbeket vették igénybe a közintézmények: iskolák, kultúrházak, szociális és egészségügyi otthonok. Néhány nagyobb épületben kulturális, művészeti intézmény, továbbképzési ház vagy szálloda kapott otthont. A zsennyei művésztelep az ország művészeinek kedvelt pihenő- és alkotóhelye lett, Bükön a Kastély Szálloda pedig idegenforgalmi érdekesség. A bozsoki kastély a továbbképzések jelentős helyévé vált. Ám a kastélyok nagy részének sorsa továbbra is kétséges volt. A csodálatos épületekre – a gondozatlanság és a funkció­nélküliség miatt – a végzetes tönkremenés és pusztulás várt. Némelyiket már csak egy-két év választott el a teljes megsemmisüléstől, romlásuk felgyorsult. Nem csak az épületek, a környezetük is sivárrá, elvadulttá vált. Az utolsó előtti pillanatban jött a megyei vezetőktől a felismerés, hogy a még menthető épületeket meg kell óvni. A számvetéskor azonban be kellett látni, hogy a megye erejét meghaladta a feladat pénzügyi oldala. Akkor számítások szerint 200-250 millió forintra volt szükség ahhoz, hogy a felújítási munkálatokat elvégezzék. A mozgalom elindítói éppen ezért a televízió, a rádió és a sajtó útján az ország közvéleménye elé tárták a vasi kastélyok helyzetét. Gazdálkodó szerveket kértek fel, hogy vállaljanak részt a kastélyok hasznosításában. A felhívás 1980-ban hangzott el a televízióban, amelyet rádiós riportsorozat követett.

A felhívásra nagy érdeklődés volt a válasz, a vasi kastélyok az országos és a helyi érdeklődés középpontjába ke­rültek. A kastélyügyben Vas megyét járó emberek rátaláltak és rácsodálkoztak megyénk szép tájaira, az Őrségre, a Hegyhátra, a Kemenesaljára, a Rábamentére és a Kőszeghegyaljára.

Végül 1981-re a 46 épületből 29-nek hosszú távon megoldódott a hasznosítása, illetve hét újabb kastélynak a sorsa mozdult jó irányba. Négy esetben a kezelője változott, háromnál pedig új vállalkozók jelentkeztek, és gondos tervezés után a műemléki előírások figyelembevételével a felújításuk és a hasznosításuk megkezdődött.

A szombathelyi Szily-kú­riá­ban a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását alakították ki 1982-ben. A kőszegpatyi Pathy-kastélyban az iskolát szociális otthon váltotta. A vasegerszegi Markusovszky-kastélyban üdülőt létesítettek. A csákánydoroszlói Batthyány-kastélyt a főváros vette át, és háromszáz személy részére szociális otthonná alakította. A nemeskoltai Vidos-­kastélyban a Savaria Cipőgyár cipőfelsőrész-készítő részleget üzemeltetett. A büki Felsőbüki Nagy Pál-kúria addig magánszemélyek tulajdonában volt, a büki tanács vásárolta meg, majd közművelődési célra hasz­nosította.

Egy esetben magánszemélyekkel is kötöttek szerződést, ami példa lett a további eredményes tárgyalások számára is. Ez a tömördi Chernel-kastély volt, amelyet egy fiatal – kerámiával foglalkozó – házaspár vett át. Vállalkoztak a felújítására, a karbantartására, művészi tevékenységükhöz teremtve ezzel nem mindennapi körülményeket.

A mozgalom tehát sikeres volt negyven évvel ezelőtt, ám tíz kastély sorsa továbbra is megoldásra várt. Mint például a vasszécsenyi Ó- és Új-Ebergényi-kastélyoké.

Kiemelt képünkön: A vasegerszegi Markusovszky-kastélyban a helyreállítás után építőipari dolgozók üdülhettek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!