A szombathelyi Leonov-repülőklubnak 1980-ban 120 tagja volt

A szombathelyi repülőklub 1964-től kezdve B kategóriás lett, ami azt jelentette, hogy társadalmi támogatással működött. A társadalmi támogatást elsősorban a megyei tanács vállalta magára, de szombathelyi üzemek is nyújtottak anyagi és erkölcsi segítséget. 1978-tól, amióta a repülőtér társadalmi parancsnoka, Tóth István, az AFIT XII. Autójavító Vállalat igazgatója vállalta a szövetség vitorlázó kiképzésében használatos magyar fémépítésű, Góbé típusú gépek nagyjavítását, a repülőklub anyagi és társadalmi bázisa is jelentősen kiszélesedett. Beindították a XII. Autójavító Góbé-javító üzemét, itt végezték az ország összes repülőklubja ilyen típusú vitorlázó és oktatógépeinek folyamatos nagyjavítását.

Ehhez hangárt, műhelyt kellett építeni. 1980 szeptemberében el is készült egy 50x15 méteres alapterületű hangár, amelynek egy részét a Góbé-üzem foglalta el, a másik részét az átadott hangár helyett vitorlázógépek elhelyezésére használták.

A klub negyven éve abba az előnyös helyzetbe került, hogy a B klubok közül egyedül kapott motoros gépre üzemelési lehetőséget, illetve egy vontatógépet. Ez nemcsak a klub kiképzési feladatait szolgálta, hanem a Góbé-üzemből kikerült gépek berepülésénél is felhasználható volt.

A klubnak 90 rendes és mintegy 25-30 pártoló tagja volt 1980-ban. A növendékek nagy része a gimnáziumokból, szakközépiskolákból, szakiskolákból érkezett. Az elméleti képzés minden év novemberében indult. Két-három hónapos, hetenként egyszeri, 2-3 órás előadássorozat után jutottak el a növendékek a márciusi vizsgáig. Ezután megindult a gyakorlati képzés, amely szombat, vasárnapi üzemnapokon, illetve kezdők és haladók részére nyáron szervezett 2-2 hetes kintlakásos kiképzéssel folytatódott.

A klub feladata a sport­oktatás volt, illetve akik életpályául választották a katonai vagy polgári repülést, azok előképzése volt. A kör egyre bővült, hiszen a MALÉV, a repülőgépes növényvédő szolgálat, a mentők, a vízügy egyre több pilótát kért és várt, azonkívül a honvédségnek a nagy sebességű vadászgépek, illetve helikopterek vezetésére megfelelő utánpótlásra volt szüksége.