Amikor iskola lett a szombathelyi bölcsiből – A szakmunkákhoz hívtak csak mesterembereket

A házban 2000 májusában a Dolgozók Iskolája működött, 15-16 éves fiatalok jártak oda, három termet használva. A többi helyiség úgy maradt, ahogy a bölcsőde egykor elhagyta. Az iskolai év végén, a tanítás befejeztével kezdhetett a Waldorf Társas Kör a felújításba. A cél az volt, hogy 2000 szeptemberében induló három osztályuk számára alkalmassá tegyék az épületet. Tantermeket, műhelyeket alakítottak ki, és rendbe tették az addig rendkívül gondozatlan, ápolatlan kertet. Csak a szakmunkákhoz hívtak mesterembereket, egyébként a leendő iskolások szülei dolgoztak itt egész nyáron – szabadidejükben.

Húsz évvel ezelőtt, a munkálatok előtt már tudott is mutatni egy perspektívarajzot a „jövőházról” Ekler Ágnes, a Waldorf Társas Kör elnöke, a leendő elsősök osztálytanítója. A terv szerint a lapos tetős épületre előbb-utóbb sátortető is került, és az iskolai osztályok bővülésével megoldották a tetőtér egy részének beépítését is.

Az osztálytanítók nyáron egyénileg csinosították termeiket, évkezdéstől pedig a szülőkkel és a gyerekekkel együtt. Minden terem más színű lett.

A gyerekekkel már elkezdték az ismerkedést a beiratkozáskor. Nem egyszerűen csak jelentkezni lehetett az iskolába, hanem beszélgettek a gyerekekkel és a szüleikkel egyaránt. Ezek a beszélgetések folyamatosak voltak, nem voltak időhöz kötve, bárki bármikor megkereshette az iskolát; a Waldorf-iskolák tapasztalatai szerint még év közben is vittek át gyerekeket.

A Waldorf Társas Kör tagjai úgy gondolták óvodájuk sikeres működésbe hozása után, hogy az intézmény megalapításakor kultúrcentrum is született, élénk zenei élettel, olyan nyitott programokkal, amelyek vonzották az embereket. Biztosak voltak abban, hogy a Sorok utcában is így lesz. Működésük lendületet adott a szociálisan elmaradott környéken, amely az ezredfordulóra kezdett rekultiválódni.