Ereszig érő hótorlaszok – Ezek voltak az elmúlt évtizedek legkeményebb telei Vas megyében (Fotókkal)

Ha az Országos Meteorológiai Szolgálat hivatalos adatbázisában a napi hőmérsékleti szélsőértékeket szemlézzük, akkor megállapítható, hogy Vas megye települései nem éppen a túlságosan hideg-, hanem inkább a melegrekordokban járnak élen. A téli hónapok közül, ha csak januárt vizsgáljuk, akkor 2-án, 15-én, 20-án, 21-én és 28-án is vasi települést találunk a napi legmagasabb hőmérséklet csúcstartójaként. Ám ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt hat évtizedben ne lettek volna zord telek megyénkben. Ezek közül hármat lehet különösképpen kiemelni, amikor nemcsak rendkívülinek, de extrémnek is lehetett nevezni az időjárást.

1963 – Háromhetes országos fagyhullám

A 1963-as tél január 12-étől csaknem három hétig okozott gondot egész Európában, de még Észak-Afrikában is. Magyarországot és vele együtt megyénket sem kímélte a zord időjárás. A Vas Népe korábbi számaiból kiderül, hogy ez idő alatt alig volt olyan nap, amikor -5 Celsius fok fölött lett volna a legmagasabb nappali hőmérséklet. Csaknem egy héten keresztül ez az érték (a nappali csúcs!) -15 Celsius fok volt. A szokatlan hideg miatt a megyében nemcsak a főbb vasúti pályaudvarokon, hanem a kisebb vasútállomásokon is tartalékmozdonyok álltak készenlétben a szerelvények fűtésére.

Január 21-ére olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a kormány elrendelte az összes magyarországi iskola átmeneti bezárását. Két hét múlva, február 4-én mehettek újra iskolába a tanulók.

Mindeközben a hazai fűtőanyag-ellátásban is nehézségek jelentkeztek, január 20-án és február 3-án például háromműszakos termelést kellett elrendelni a hazai szénbányászoknak. Ahol egy telet átfűtöttek 25-30 mázsa szénnel, ezt a mennyiséget 1963 januárjának közepére már eltüzelték. Míg az előző év január 15-éig 1450 vagon szenet vásárolt a lakosság Szombathelyen, addig az 1962–63-as hosszú, kemény télen 2460 vagon tüzelő fogyott el január idusáig. Szombathelyen a ­TÜZÉP irodája előtt hosszú sorok kígyóztak, mivel a pincékben fogytán volt a tűzifa. Azon a télen már 1962 novembere óta intenzíven kellett fűteni.

Ebben az évben tudott egy példa nélküli túrát megtenni egy kilenctagú „expedíció”: partraszállás nélkül hosszában gyalogolták át a 70 kilométeres jégmezőt a Balatonon. A nagyrészt -15, -20 fokos hidegben 54 óráig tartott a Keszthelyről induló – alpesi túrát előkészítő – „kirándulás”.

1979 – Tetőtépő szél, száz elzárt település

Rendkívüli időjárási körülmények köszöntötték az újévet 1979-ben. Az év első napján erős hidegbetörés (-20, -25 Celsius fok) történt a Kárpát-medencében, azt néhol 90-120 km/h-s széllökések kísérték. A komoly károkat okozó szél lecsendesülése után hatalmas havazás kezdődött, a friss hó az ország teljes területén hullott, nagy gondokat okozva ezzel a közlekedésben. Vasban a 87-es és a 89-es úton voltak jelentős akadályok, a megye északi felében ötven alsóbbrendű út vált járhatatlanná (ezek közül 19 huzamosabb ideig). Ezek legtöbbjén 60-80 centiméter magas hóakadályok tették lehetetlenné a közlekedést. Csaknem száz települést zárt el a külvilágtól a hóvihar. Ide terepjárók, traktorok szállították a kenyeret; hasonlóképpen gyűjtötték be a tejet is, hogy a feldolgozóüzemekben ne legyen fennakadás. A fűtőanyag-ellátással ezúttal nem volt gond: a vasi telepeken a 20-22 napi forgalomhoz elegendő, szilárd fűtőanyag zavartalan átmenetet biztosított.

Január 6-án Európa-szerte az évszázad hideghullámának titulálták a szokatlanul hideg, téli időjárást.

1987 – Ereszig érő hótorlaszok, járhatatlan utak

Folyamatos hideg, csapadékos téli idő tartotta fogságban a Kárpát-medencét 1987 év elején. A január 11–12-én lehullott 20-30 centiméter hó és az erős szél megtette a magáét: a megye közútjainak 90 százaléka nehezen vagy egyáltalán nem volt járható. A megyei tanács és a Közúti Igazgatóság több szervezet bevonásával tervet dolgozott ki a közellátás megszervezésére, a közlekedés helyreállítására. A honvédség technikai segítséget nyújtott az utak állapotának felderítésére, a katonák kézi erővel vettek részt a vasútállomás váltóinak hómentesítésében, Szombathely járdáinak, közútjainak takarításában.

Az operatív bizottság dolgát nehezítette, hogy az ezt követő napokban erős lehűlés (-15, -25 fok) következett, ráadásul 80-100 kilométeres sebességű szél tombolt. 14-ére virradó reggel a 20 fokon felüli fagyok hatására elfagyott néhány vízrendszer. Szombathelyen és Gersekaráton fél napig nem volt víz, Telekesen és környékén nem volt villany, és a telefonok sem működtek. Az áramellátás több községben is akadozott.

A községi tanácsok elrendelték a közmunkát, hogy a rendkívüli helyzetben a hóakadályokat elhárítsák. A nagyobb vasi vállalatoknál 18-30 százalékos termeléskiesést regisztráltak a munkahelyükre be nem jutó dolgozók miatt.

Pár nappal később, január 16-án a tél ismét nehéz helyzet elé állította a megye lakosságát: újra nagyobb mennyiségű hó hullott. Ám a folyamatos készültségben mindez már nem érte váratlanul az operatív törzset.