Szombathelyiek a Forma–1-en!

Ott voltak a vasi megyeszékhely képviselői a világhírű versenyen, de nem a száguldó négykerekűek pilótafülkéiben, hanem az akkor újonnan elkészült versenypálya tőszomszédságában, a hatalmas tribünök mellett. 1986-ban a Forma–1 GT tagja volt többek között az Utasellátó Vállalat is. Az országos nagyvállalat adta az étel- és italkiszolgálást az immáron Magyarországon is népszerűségnek örvendő világrendezvényen.

Az M3-as autópályán, a 18-as kilométerkőnél, Mogyoród határában 1986 tavaszán elkészült az első magyar autó- és motor-körversenypálya, a Hungaroring. A rekordidő, mindössze nyolc hónap alatt megépített, nemzetközi szinten is elismert pályán elsőnek június közepén száguldoztak végig versenyszerűen az autók és a motorok. A szocialista országok Béke és Barátság Kupasorozatát és a Drapál János-emlékversenyt 1986. június 13-ától 15-éig rendezték meg. A pályát hivatalosan ekkor avatta fel és adta át rendeltetésének Urbán Lajos közlekedési miniszter.

Az Utasellátó Vállalat azon a hétvégén a pályát négy önálló üzemeltetésű és elszámoltatási egységre osztotta fel. A 4-es szektorban – ami a D jelű pályarészen volt – a szombathelyiek tevékenykedtek. A négy egység között URH-s készülékekkel tartották a kapcsolatot. A négy nagy méretű sátorban öt peronkocsin kívül még tíz kosaras árus kínálta a portékáját – árulta el 35 évvel ezelőtt a Vas Népe újságírójának Tóth Sándor, a 4-es szektor vezetője, aki a szombathelyi Utas- ellátó étterem vezetője volt. Egy másik katonai sátor volt a raktáruk. Szükség is volt rá, hiszen az első két napon majdnem 10 ezer, vasárnap pedig már 40 ezer néző közül sok jutott a D pályarészre.

Négyféle meleg, húszfajta hideg büféárut és több mint tízféle cukrászterméket kínáltak. Kapható volt még friss gyümölcs, jégkrém, tej és tejtermékek, szénsavas üdítőitalok és gyümölcslevek. Az áruféleségek ízléses, eldobható csomagolásban kerültek a fogyasztókhoz.

Alkoholt, sört a pályán nem értékesítettek.

Ez a négyes szektor a vidékieké volt. A nyolc szombathelyi, hat győri és egy zalaegerszegi kollégán kívül Tóth Sándor felügyelete alá tartoztak még a debreceniek, a pécsiek és a szolnokiak, összesen tíz ember. És még kaptak a fővárosból 14 kisegítőt. A többi szektorban csak budapestiek dolgoztak.

A munka gyorsan, zökkenőmentesen ment. Mindeközben negyven kereskedelmi és közegészségügyi ellenőr járta a büféket. A szombathelyieknél nem találtak kifogásolni valót.

Június közepén a nagy kérdés az volt számukra, hogy 1986 augusztusában ott lesznek-e a Forma–1-es nagydíjhétvégén. Nemcsak az autó- és motorsport szánta a június közepi versenyt bemelegítésnek, hanem a vendéglátósok is hasznosítható tapasztalatokat szereztek. Elégedettek is voltak velük, így joggal bizakodtak abban, hogy elhívják őket az F1 magyarországi debütálására is.

Nemcsak a szombathelyiekkel, de a Hungaroringgel, a pálya üzemeltetőivel, a versenybírákkal és a szervezőkkel is mindenki meg volt elégedve. Annak ellenére, hogy a pályaavató jól sikerült, érezhető volt a feszültség, hiszen mindenki az első Magyar Nagydíjra készült – egyben az első Formula–1-es futamra a vasfüggöny mögött.

A Drapál János-emlékverseny hajszálpontosan 10 órakor kezdődött. A bőrruhás motorversenyzők húszkörös viadalán az osztrák Hörnhager végzett az élen. Az utolsó sorból rajtolt Harmati Árpád, aki végül felállhatott a dobogóra. A magyar nézőközönség mindvégig lelkesen buzdította.

Ezt követte a pálya ünnepélyes avatása, majd kora délután a motorokat a Béke és Barátság Kupa autóversenye követte. A második leggyorsabb edzésidőt teljesítő csehszlovák Vaníček nem hagyott kétséget a verseny végső kimenetelét illetően.

Csehszlovák himnusz hangzott fel a Formula Easterek versenye után is: Václav Lím lett a győztes.

Kiemelt képünkön: Megteltek a mogyoródi dombok, volt kit kiszolgálni az F1-es futamon