2021.02.28. 07:00
Új vágat a bányában – Négy évtizede újra nagy lett az igény a felsőcsatári talkumra
Negyven évvel ezelőtt új vágatot nyitottak a felsőcsatári talkumbányában. Ezt csak gyalogszerrel lehetett megközelíteni. A három kilométer hosszú – föld alatti – utat fél óra alatt lehetett megtenni, ereszkedve. A terep dőlése beljebb a 45 fokot is meghaladta.
Fotó: VN-archív
Az új vágat felé tartva kézilámpára volt szükség. A megvilágított hűvös, nyirkos falak és azok faácsolatai nyújtottak védelmet azoknak a talkumbányászoknak, akik mindennap nyolc órát töltöttek el kemény munkával a bánya mélyén. A félórás út maga volt a válasz arra a kérdésre, hogy mennyi ásványt bányásztak ki itt a felsőcsatári hegy gyomrából az azt megelőző három évtizedben.
A felfoghatatlan mennyiséggel ellentétben azt már igenis meg lehetett mondani konkrétan, hogy az 1980-ban kitermelt ásványnak hányszorosát kellett felszínre hozniuk a bányászoknak 1981-ben. A kétszeresét! Tudniillik négy évtizede újra nagy lett az igény a talkumra. Az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műveihez tartozó felsőcsatári bányában újabb öt évre meghosszabbították a talkum kitermelését. Ezért is nyitottak egy új vágatot, hogy az évi hatezer tonna ásványt biztonságosan kibányászhassák.
Pár évvel korábban még kézzel tartották fúrás közben a gépet a falhoz, 1981-ben már támasztékról irányították. Sűrített levegővel, nedvesen pörgött a fúró a lerobbantandó kőzet testében, hogy ne porozzon. A por szilikózisveszélyt jelentett volna a bányászokra.
A robbantás után csilléken szállították ki az anyagot. Ezt követően pedig rögtön beácsolták a falazatot, hogy elejét vegyék a bajnak.
A mélyről visszatérve újabb fél óra kellett, hogy feltűnjön a fényes kijárat. A falak és az ácsolat fehérre volt festve. Erre azért volt szükség, hogy a föld mélyéből kijövet a bányászok szeme fokozatosan hozzászokjon a felszíni fényekhez.
A külszíni üzemben folyamatosan őrölték a gépek a felszínre került ásványt. Különböző célokra dolgozták fel.
De hova szállították az értékes ásványkincset? Nagykanizsára az olajipari vállalatnak rendszeresen küldtek gipszőrleményt. Az üveggyáraknak, a gyufaiparnak is állítottak elő őrleményt. Megrendelő volt a villamosszigetelő-ipar, és a növényvédőszer-gyártók is kaptak innen alapanyagot. Termékszerkezetüket újabb gyártmánnyal fejlesztették.
A szigetelőiparnak 2–4 milliméteres zöldpala-granulátumot készítettek. Ezzel a vékony lemezzel borították be a hullámpalát, amely évtizedekig kibírta az időjárás viszontagságait.
Az üzemek közötti versenyben előkelő helyen állt a csatári bánya. Az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műveihez 13 üzem tartozott. Ezek között munkavédelemben a második helyen, tervteljesítésben a negyedik helyen álltak negyven évvel ezelőtt. Miközben 1980-ban veszteséggel számoltak, ténylegesen 1,1 millió forint nyereséget értek el. 1981 márciusáig 2,4 millió forintos árbevételt könyveltek el, joggal bizakodtak abban, hogy teljesíteni tudják az éves tervüket.
Kiemelt képünkön: Itt a bányabejárat még fényes. További három kilométer gyaloglás várt a bányászokra