Nemeskeresztúr

2017.09.17. 07:00

Bertha Bulcsu híres író „szülőotthona”

Magyarországon – a rendeleteket betartva – gyermeket világra hozni jobbára csak városi szülőotthonokban lehet, így azután a 21. században lassan fehér holló számba megy, ha egy embernek van szülőháza...

Feiszt György

A nagykanizsai szülőotthonban született híres írónak emléktáblát nagyszülei hajdani házán, Nemeskeresztúron avattak Fotó: Unger Tamás

Az anomálián Bertha Bulcsú már fél évszázada eltűnődött. Ennek „köszönhető”, hogy a nagykanizsai szülőotthonban született híres írónak emléktáblát nagyszülei hajdani házán, Nemeskeresztúron avattak.

A nagykanizsai szülőotthonban született híres írónak emléktáblát nagyszülei hajdani házán, Nemeskeresztúron avattak Fotó: Unger Tamás

„Apai nagyapám tizenöt holdas parasztgazda volt – írta felmenőiről szóló visszaemlékezésében. Ebben a faluban és a környéken akkoriban nagyon sok Bertha nevű család gazdálkodott. Valamennyien rokonaink. A Berthák a családi legenda szerint Erdélyből származtak, és Mária Terézia telepítette őket az Őrségbe. Akkor még szabad hajdúk, emelkedni vágyó szabad emberek voltak. Gyermekkoromban sok időt töltöttem Nemeskeresztúron. Amíg nagyanyám, Zimits Ilona élt, oda meg lehetett érkezni. Mindig összecsapta a kezét, ha benyitottam az öreg fakapun, és csodálkozó kiáltást hallatott. A következő pillanatban már a csikótűzhely előtt guggolt, felpiszkálta a parazsat, zsírt sercegtetett a serpenyőben és tojást ütött bele. Bármilyen rendszer volt, a tikok azért tojtak. Akkoriban természetes volt, hogy a messziről érkező elé ételt tettek az asztalra. Nálunk tojásrántotta járta savanyú uborkával. Utána nagy pohár hideg kútvíz. Bor csak ünnepeken került az asztalra. Nagyapám amíg élt, szántott, vetett, aratott. Jó földjeink voltak a Szálas alatt és a Csényében. Kaszálóink is voltak a Marcal-part közelében. Krumpli és répa a falu végén termett, meg a Cirókék házán túl a közös falukertben. Bakszekéren tologattuk haza a disznóknak valót. A istállóban két tehén állt, de jó években ökrök, tinók, borjak is. Gyermekkorom legszebb szertartásai közé tartozott az esti itatás, a fejés és másnap kora reggel a marhák szekérbe fogása. Éveket töltöttem itt és magam is dolgozgattam a földeken. Nagyapám halála után Bertha Pistával együtt arattunk. Nemeskeresztúrra valójában haza lehetett menni, Budapestről kezdtem nagyanyámhoz visszajárni. 92 évig élt. Nagy temetése volt, mivel a szokásjog szerint a papok édesanyját mindig a püspök temeti. Azóta zárva van a nemeskeresztúri ház. Nekem már végképp nincs hová hazamennem, és a lányomnak sincs szülőháza.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!