Száz éve született a dzsessz történetének kimagasló alakja

David Warren Brubeck a kaliforniai Concordban született, apja marhatenyésztő, anyja Angliában tanult, képzett zongoraművész volt. Már négyévesen zeneórákat vett anyjától, de ezek tizenkét éves korában egy időre véget értek, mert a család egy farmra költözött és elkezdődött Dave „cowboy-élete”. Felsőfokú tanulmányai kezdetén még állatorvos akart lenni, hogy hazatérve apja mellett dolgozzon, a tandíjat úgy teremtette elő, hogy éjszakai bárokban lépett fel. Egyik tanára aztán azt tanácsolta neki, mivel az esze úgyis a zenén jár, inkább iratkozzon át a konzervatóriumba, amit ő örömest meg is tett. Itt némi zavart okozott, hogy még nem tudott blattolni (ismeretlen darab kottáját elsőre lejátszani), de olyannyira tehetséges volt, hogy lediplomázhatott, csak azt kellett megígérnie, soha nem tanít zongorát.

A második világháború alatt besorozták, alakulata ott volt az 1944. június 6-i normandiai partra szállásnál is, de már Brubeck nélkül. Pár nappal korábban ugyanis zongorajátékával szórakoztatta bajtársait, és az esten jelen lévő tábornok kiemelte alegységéből, hogy egy kvartett tagjaként mutathassa meg tudását. Németország felszabadításában már részt vett, a győzelem napja Regensburgban köszöntött rá.

Leszerelése után Darius Milhaud francia zeneszerzőnél tanult komponálást az oaklandi Mills College-ban, s néhány órát Arnold Schönbergtől is vett. A klasszikus zenéből sokat épített be a dzsesszbe, művészetére nagy hatással volt Bach, Beethoven és Chopin, a dzsessz műfajából pedig mások mellett Duke Ellington, Art Tatum és Errol Garner. 1947-ben megalakította nyolctagú zenekarát, amely hamarosan trióra szűkült, és több kedvezően fogadott lemezt adott ki.

Miután a zongorista 1951-ben majdnem végzetes balesetet szenvedett, kvartettet alapított, triója Paul Desmond szaxofonossal, oktettje egykori tagjával egészült ki. A zenekar másfél évtizedes fennállása alatt zajos kritikai és közönségsiket aratott, s olyan legendákkal játszott együtt, mint Duke Ellington, Ella Fitzgerald, Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Stan Getz. Legnagyobb sikerük Desmond szerzeménye, a Take Five volt, amely a poplistákat is megjárta. Népszerűségüket mutatja, hogy Brubeck fotója 1954-ben – Louis Armstrong után a második dzsesszmuzsikusként – az amerikai Time magazin címlapjára is felkerült.

1958-ban indultak először nemzetközi turnéra, a külügyminisztérium által szponzorált, nem titkoltan az amerikai imázst építő körúton Lengyelországban, Indiában, Törökországban, Srí Lankán, Afganisztánban, Pakisztánban, Iránban és Irakban jártak. Az út nemcsak az ottani közönségre, hanem a zenészre is nagy hatással volt, megismerkedett ugyanis a különböző poliritmikus népzenékkel (ez azt jelenti, hogy a többszólamú muzsikában egyszerre többféle ritmus hallható), amely alapjában változtatta meg zenei gondolkodását. Ennek bizonyítéka az egy évvel később kiadott Time Out című albumon hallható Blue Rondo a la Turk és a Take Five, amely Brubeck védjegye lett. A Time Out első dzsesszlemezként lépte túl az egymillió eladott példányt, s ma is minden idők egyik legnagyobb példányszámban elkelt dzsesszalbuma.

Brubeck több mint hat évtizedig lépett fel együtteseivel, 1997-ben és 2003-ban Budapesten is járt. Különböző formációival rendszeres résztvevője volt a legrangosabb fesztiváloknak, s száznál több lemeze jelent meg. Hat gyermeke közül négy is a zenei pályát választotta, több alkalommal koncerteztek vagy vettek fel lemezt együtt. A zongorista számos amerikai elnök előtt játszott, komoly rangot szerzett magának komponistaként is. A dzsessz műfaján kívül írt balettzenét, musicalt (The Real Ambassadors címmel például Louis Armstrong számára), oratóriumot, kantátákat, tévé- és filmzenét, vonósnégyest, kamarazenét, zenekari műveket, s Steinbeck nyomán egy minioperát is.

Számos díjat kapott, 1994-ben a legmagasabb amerikai művészeti kitüntetésnek számító National Medal of Arts elismeréssel, 1996-ban Grammy-életműdíjjal tüntették ki, 2009-ben átvehette a Kennedy Központ-díját, csillaga díszíti a hollywoodi hírességek sétányát, s egy aszteroidát is elneveztek róla. 2000-ben feleségével létrehozta a Brubeck Intézetet tehetséges muzsikusok támogatására, 2010-ben életéről dokumentumfilmet forgattak, amelynek egyik producere a dzsesszrajongó Clint Eastwood volt.

Dave Brubeck 2012. december 5-én halt meg, egy nappal 92. születésnapja előtt. Születésének centenáriuma alkalmából adták ki utolsó szólófelvételeit, a Lullabies című albumon gyermekdalok, népszerű klasszikus darabok – mint például a Summertime, az Over The Rainbow, a Danny Boy és Brahms Bölcsődala – meghitt feldolgozásai hallhatók.

Borítókép: illusztráció