Ayrton Senna emlékére futottak az interlagosi autóverseny-pályán (exkluzív)

Ayrton Senna, a világ egyik legjobb Forma 1-es pilótája, ezelőtt 23 éve, 1994. május 1-jén, tragikusan fiatalon, 34 évesen vesztette életét az imolai nagydíjon. Az „Eső királya” vagy ahogyan Brazíliában, a hazájában és szerte a világon becézik „Magic” Senna emléke azonban ennyi év után sem kopik, sőt.

Nem csupán Brazíliában, de Magyarországon is sokan a mai napig megkönnyezik a zseniális pilóta borzalmas halálát, és nem egy ember akad, aki percre pontosan fel tudja idézni, hol volt és mit csinált épp akkor, amikor Senna halálhírét megtudta.

Senna, ahogyan egy pályatársa fogalmazott: „nagyobb ember volt autón kívül, mint benne”, és ezzel arra utalt, hogy Ayrton Senna ugyan elsősorban a versenyzésnek élt, de mélyen megérintette a szegénység, az, hogy Brazíliában a gyerekek sorsa nem könnyű, és az oktatás sem olyan, amilyennek lennie kell.

Ő ugyan nem tapasztalta meg, milyen ez, hiszen gazdag családba született, de intelligenciája és eredendő jóindulata arra sarkallta, hogy ahogyan csak képes, segítse a népét. Aki hozzáfordult segítségért, sosem csalódott, de egy idő után az autóversenyző eltökélte, hogy valamit felépít, hogy tudatosan támogatja a rászorulókat. Életre hívta a Senna Alapítványt, amelyet halála után aztán nővére Viviane Senna vitt tovább, és az intézmény ma már az Instituto Ayrton Senna nevet viseli, székhelye pedig Senna szülővárosában, Sao Paulóban van.

Az intézet egyik legnagyobb eseménye az évente megrendezett Senna-Emlékmaraton, amelyet általában az F1 interlagosi futama előtt egy héttel tartanak, és a futóknak az autóversenypályán kell róniuk a köröket, a nevezési díjból származó bevételt jótékonysági célokra fordítják.

E sorok írója is rendszeresen lefutja a maratont, de az idén nem tudott részt venni a versenyen, amelyet rendhagyó módon jóval az interlagosi F1-futam előtt rendeztek meg.

Ám az évek során olyan kapcsolat, sőt barátság alakult ki az intézet dolgozóival és Senna néhány nagyon jó ismerősével, hogy Rafael Vergueiro, az alapítvány kommunikációs igazgatója telefonon mesélt az idei futamról:

„Nagyon hiányoztál az idén – kezdte Rafael, aki mint minden évben, természetesen most is lefutotta kollégáival a könnyűnek semmiképpen sem nevezhető maratont. Az emlékversenyen egyébként kettes, négyes és nyolcas váltócsapatok indulnak, és általában Senna két rokona, Bianca és a szintén autóversenyző Bruno is rendszeresen részt vesz rajta. A lelátón pedig annyian vannak, és biztatják a futókat, mintha csak egy Forma 1-es futamon lennének.

”Hatalmas siker volt az idei maraton, amelyet múlt vasárnap tartottunk – folytatta Rafael. „Több mint ötezren indultak, és hétezer néző drukkolt. Bruno és Viviane Senna most nem tudott eljönni, de Bianca, aki tavaly adott életet kislányának, az idén újra rajthoz állt. ”

– tette hozzá a kommunikációs igazgató.

[playlist type="video" ids="816525"]

„Általában tavasszal szoktuk meghirdetni, hogy mikor tartjuk, és nyár közepére rendszeresen be is telnek a helyek, sőt a várólista is. Most is így volt, és nagyon boldogok vagyunk, hiszen a bevételt a gyerekek oktatására fordítjuk, és persze iskoláknak, kórházaknak adományozunk. A boltunkban kapható emléktárgyak is ezzel a céllal készülnek, aki támogatni akarja az intézményt, az online is megteheti, vásárolhat a webstore-ban. Visszatérve a maratonra, ez tényleg hatalmas esemény az életünkben, hiszen évről évre egyre többen jelentkeznek, de a létszám limitált. A nevezési díj magában foglalja a felszerelést is, egyebek között pólót, sapkát, kulacsot és minden évben más emléktárgyat. ”

Bianca Senna, az esemény fővédnöke korábban elmesélte, hogyan emlékszik vissza világhírű nagybátyjára, és azt is, miért éppen futóversennyel tisztelegnek a feledhetetlen pilóta emléke előtt.

„Ő is imádott futni, nem csak azért, hogy jó kondiban legyen, egyszerűen voltak itt és Rio de Janeiróban is kedvenc helyei, ahol futott – mondta Bianca, aki még nagyon kicsi volt, amikor elvesztette hősként tisztelt nagybátyját. ”A családi legenda szerint kéthavonta kellett új edzőcipőt vennie, ennyi idő alatt lyukasra futotta őket. Kislány voltam még, amikor meghalt, így nagyon sok emlékem nincsen róla, de amire biztosan emlékszem, ha velünk volt, boldogok voltunk. Mindig nevetett, rengeteget játszott velünk, Brunóval és velem is. A vele töltött idő örökre a szívembe, a lelkembe vésődött. Úgy gondolom, ha élne, boldog lenne, hogy sikerült véghez vinnünk az akaratát, hogy beteljesült az álma, az alapítvány. Ha ma is közöttünk lenne, bizonyára házas lenne, gyerekei lennének, és talán már nem kockáztatna a versenypályán. Valószínűleg mentorálna, esetleg valamelyik F1-es csapatnál dolgozna, de legfőképp az alapítványával törődne. Gyakran szomorú volt amiatt, hogy milyen sors vár a szegény gyerekekre, akiket nem tudnak a szüleik is­koláztatni. Ezért is adakozott folyamatosan. A kislányomnak, Bellának sokat fogok mesélni róla, arról, hogy Ayrton mit tett a hazájáért, milyen remek ember volt, hogy az egész világon ismerik a nevét, és sokan a mai napig siratják„

– tette hozzá Ayron Senna unokahúga.

Borítókép: Ayrton Senna 1989 szeptember 23-án

AFP PHOTO / JEAN-LOUP GAUTREAU

Fotók: Senna Intézet, Szabadi Klaudia