Olimpia

2012.08.08. 21:06

Olimpia - Egy korszak vége a vízipólósoknál

Az utolsó csoportmeccsen, az Egyesült Államok felett aratott magabiztos győzelem és rendkívül eredményes játék után joggal gondolta mindenki, hogy férfi pólósaink meg sem állnak az aranyig, illetve legalább a dobogóig. Az olaszok elleni negyeddöntő szertefoszlatta az álmokat, a taljánok 11-9-es győzelme azt jelenti, a mieink az 5-8. helyért küzdhetnek Londonban.

Horog László

Egy korszak vitán felül véget ért a pólósoknál. Személyi kérdésekről korai bármit is mondani, nem is lenne szerencsés egy olyan világversenyen, amely még nem ért véget. Lélekben talán már igen, fizikálisan még nem, két összecsapás vár a társaságra. Előbb az ausztrálok ellen kell kivívni a jogot, hogy az ötödik helyért mérkőzhessünk. Furcsa ezt kimondani egy olyan gárda esetében, amely a legutóbbi három olimpiát megnyerte. Akadt, amelyiket játszi könnyedséggel, máskor vért izzadva. Ezúttal a dobogós helyekért vívott csatákban már nem érintettek a Kemény-legények.


Interjú Kemény Dénessel

- Fájó a búcsú, hogy nem lehetünk negyedszer is olimpiai bajnokok. Sajnos újból elveszítettük a biztonságunkat az első és második negyedben, vérszemet kaptak az olaszok, elsősorban mi hoztuk őket lázba. Az elején megint megvolt az esélyünk, hogy olyan mederbe tereljük a mérkőzést, ami egy latin csapattal szemben a legkedvezőbb. Ezekkel nem tudtunk élni, figyelmetlenek voltunk, ők belelkesedtek, mi pedig elbizonytalanodtunk. Ez leginkább a harmadik negyedben mutatott támadójátékunkban mutatkozott meg. A lőtt gólok száma ma is elégségesnek bizonyult volna a sikerhez, de túl sokat kaptunk. Sajnos nem csak az olaszok kaptak vérszemet, hanem más is, ami befolyásolta a végeredményt.



- A játékvezetőkre gondol?

- Ezúttal nem álltak a feladatuk magaslatán. Voltak momentumok, döntések, amelyek érthetetlenek voltak számomra. Madarast szabálytalanul állították meg, az ellenakcióból mi kaptunk büntetőt. Persze, a bírók biztosan ítéltek az olaszok kárára is, de ezek nem voltak jelentős szituációk, mondjuk kétgólos olasz vezetésnél, amikor mi támadhattunk volna. Ha valaki figyelmesen nézte a játékvezetők oldalcseréjét, könnyedén beazonosítható, ki hibázott többet a kárunkra.

- Mi hiányzott a gárdából, ami a korábbi három ötkarikás tornán megvolt?

- Ez a magyar válogatott bizonyos körülményeket, szituációkat már nem bír el, egy olasz csapat ellen sem. A csapat ezen az olimpián már nem volt annyira erős, mint az utóbbi három, ötkarikás játékokon. Azokon a viadalokon megvolt az a magabiztosság, illetve tudáskülönbség a javunkra, hogy ne szórakozhassanak, ne akarjanak sikeresen kiszúrni velünk.  Persze, mi is hibáztunk, az elején elvesztettük a védekezés biztonságát a távoli gólok miatt, utána nem érezte igazán senki, mekkora távolságot kell tartani a centerek és a lövők között. Amikor feljöttünk végre 4-4-re és volt hátra fél perc, kaptunk egy elkerülhető, kapufáról bepattanó, kilenc méterről lőtt gólt. A korábbi három olimpián sokszor volt velünk a szerencse, talán most annak fizettünk meg az árát. Borzasztóan sajnálom azokat a játékosokat, akik az előző három alkalommal nem lehettek velünk, nem érezhették a győzelem ízét. Semmit nem lehet az újonc olimpikonok számlájára írni, mindenki megtette a magáét. Úgy érzem, a tudásunk a mezőnyhöz képest ezúttal nem volt annyival jobb - illetve nem volt annyi csapatnál jobb -, mint korábban. Bár akkor nyertünk, nem kijelenthető, hogy egyértelműen jobbak voltunk a horvátoknál, szerbeknél, montenegróiaknál Pekingben, de az biztos, hogy rosszabbak sem. Most ezen hármas tagjai közül kettőtől kikaptunk. Az olaszoknál négy éve egyértelműen jobbak voltunk, idén öt meccset vívtunk, háromszor megvertük őket, kétszer kikaptunk. Most is kiélezett meccset vívtunk.

- Az ötkarikás játékokat követően, az adott év végén szokott dönteni arról, folytatja-e a munkát kapitányként. Mit gondol most erről?

- Ha a személyemet illetően bármilyen bejelenteni valóm lesz, azt időben meg fogom tenni. Most készülünk az ausztrálok ellen.

Ezek is érdekelhetik