Olimpia

2012.08.08. 16:58

Olimpia - Kovács Kati: „Háromszáznál már éreztem, ezt nem veszíthetjük el!”

Londontól negyven kilométerre, Etonban szerdán megkezdődtek a kajak-kenu döntők. A legutóbbi, pekingi olimpián a három magyar aranyból kettőt szállító „vizes menők” megismételték négy évvel ezelőtti szereplésüket, ismét szállítottak kettőt a legfényesebb medálból, nyert a férfi páros és a női négyes. Ráadásul két versenynap még hátravan a Dorney-tavon.

Horog László

A férfi kajak kettesek 1000 méteres versenyében a Dombi-Kökény duó hatalmas csatában diadalmaskodott, a női négyeseknél, az 500 méteres távon Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Fazekas-Zur  Krisztina győzedelmeskedett. A pekingi bajnok kenus, Vajda Attila a csalódást keltő 6. helyen érkezett célba.

A viadalok kezdete előtt egy órával az égre pillantva kizárólag sötét felhőkkel szembesült a viadalra érkező, kíméletlenül szakadt az eső a windsori kastély közelében található pályán. A borús hangulatunk azonban gyorsan tovaszállt. Az első számban, a férfi kajakosok 1000 méteres küzdelme során nem volt magyar induló, a norvég Eirik Veras Larsen remek hajrával nyert, majd következtek a kenusok. Vajda, a címvédő nem kapta el a rajtot, s a folytatásban sem került közelebb az élmezőnyhöz.  A dobogóért nem, mindössze a pontért küzdött, ami össze is jött, hatodik helyével egyet tett hozzá a küldöttség londoni teljesítményéhez. Győzött a német Sebastian Brendel.

- Nem szeretnék kifogásokat keresni, a felkészülés alatt az edzőmmel, Vécsi Viktorral mindet megtettem, a teljesítményem ezúttal erre volt elegendő. Látszik, mennyire kiegyensúlyozott a mezőny, Pekingben még magabiztosan nyertem, ezúttal távol voltam az aranytól. Kihajtottam magam, nem volt több bennem, a lelkiismeretem tiszta, az otthoni felkészülés és az itt töltött idő ennyire volt elég. Jó lenne mindig nyerni, de sajnos nem lehet – mondta Vajda Attila.

 

 

Túl sok idő nem maradt a szomorkodásra, ugyanis elrajtoltak a férfi párosok, közben a nap is kisütött. A Dombi-Kökény kettőst dobogóra várták a szakemberek, de azt csak titkon merték kijelenteni, hogy nyerhetnek. A 37 éves Kökény és a 25 esztendős Dombi alkotta egység a legjobb idővel került döntőbe, de ez még nem jelentette, hogy ott nyerni is fog. Szilárdi Katalin tanítványai a táv negyedének megtétele után vezettek, aztán a svédek léptek az élre. Nem sokáig bírták a maguk által diktált iramot, Kökényék az utolsó métereken átvették a vezetést, leszakították a németeket, viszont pokolian jöttek a portugálok, akik a célba úgy örültek, mintha nyertek volna. Pedig nem, a mieink 53 ezreddel diadalmaskodtak. Csak akkor nyugodhattak meg, amikor a táblán megjelent a végeredmény, a lista tetején a nevük virított. „Az történt, amit elterveztünk, jól rajtoltunk, folytatásban pedig tartottuk az iramot, amit az edzőnkkel megbeszéltünk. Alig hiszem el, hogy 37 évesen olimpiai bajnok lettem, elmondhatatlanul boldog vagyok” – mondta Kökény.

Dombi telefonja megcsörrent, roppant röviden válaszolt. „Szia anya! Nem tudunk beszélni. Később visszahívlak, most rengetegen vannak körülöttem, hihetetlen, amit elértünk. Később hívlak és nagyon szeretlek” – mondta Dombi, majd a körülötte összesereglett médiamunkásokhoz fordulva elmondta, bár látványosan nem beszéltek róla, kerülték a hangzatos megnyilvánulásokat, egyértelműen az aranyért érkeztek a brit fővárosba. „Amikor célba értünk, éreztem, megvan az első hely. Kicsit ugyan zavart a portugál páros látványos ünneplése, nem tudtam eldönteni, az éremnek örülnek, vagy azt hiszik, hogy nyertek. De ez már nem is lényeges. A nyakamban az arany, ez a fontos. Azt tudtam, hogy „Kökszivel” mi vagyunk a legjobb kajakosok otthon, de különböző okok miatt ez sokáig nem jött ki belőlünk. Másfél éve ültünk össze, jó döntésnek bizonyult.”

A fiúk még szorgalmasan osztották az autogramokat a parton összesereglett magyar drukkereknek, amikor elindultak a négyesek. A magyar hölgykoszorú végig vezetve győzött, az utóbbi olimpiákon, 1992 óta rendre diadalmaskodó németek ezúttal a mieink mögött értek célba, a dobogó harmadik fokára a fehéroroszok állhattak. „A boldogságom leírhatatlan, azt tudtam, hogy nagyon erős a négyesünk, s reméltem, hogy végre tökéletesen kijön a lépés. Nem figyeltem a riválisokat, én, negyedikként Kovács hátát láttam, az ő mozgását próbáltam lekövetni. Amikor célba értünk, Kati hangját hallottam, aki a következőt mondta: lányok, üdvözlet a klubban! Akkor lettem biztos abban, amit korábban csak álmodtam, én is olimpiai bajnok vagyok!” – mondta Fazekas-Zur Krisztina.

Immár harmadik ötkarikás aranyát megszerző Kovács Katalin közölte, nagy álma teljesült, hogy a Janics Natasával alkotott párosa – amely csütörtökön aranyesélyes – után végre a négyessel is örülhetett. Az utóbbi három olimpián egyaránt ezüst került a nyakába a négyes eredményhirdetése után, itt volt az ideje a legfényesebb medálnak. „Nem nézelődtem jobbra és balra, de a periférián érzékeltem a riválisokat. Háromszáz méternél már éreztem, ezt nem veszíthetjük el. Tudtam, hogy nem ér utol minket senki.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!