Az ötvenesek tönkrementek

Hannibál ugyan még nincs a kapuk előtt, de néhány év múlva valószínűleg meg kell barátkoznunk azzal, hogy tovább emelik a nyugdíjkorhatárt. Szakértő elemzések szerint 2010-ben, vagy valamivel utána 64 évesen hagyhatná csak abba a munkát a magyar ember, távlatilag pedig elképzelhető lesz, hogy 70-72 éves korig kell kitartani a munka frontján.

Akik ilyesmin törik a fejüket, nyilvánvalóan pénzügyi kényszereket vesznek figyelembe, azt, hogy a túl sok nyugdíjat nem lesz miből finanszírozni. Csak közben elfelejtik, hogy ez az ország nem Norvégia, nem Kanada, s bizony az emberek elég korán halnak. Ki lehet tolni a nyugdíjkorhatárt, de nem sok idősebb emberhez kopoghat akkor hó végén a postás.

A nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának egyik oka az, hogy az elmúlt évtizedben százezrek menekültek a privatizáció, a nagy gazdasági átalakulás elől valamilyen módon nyugállományba. Rengetegen választották a rokkantnyugdíjazást, annál is inkább, hiszen az ötvenen felüliek szinte bármelyikénél ki lehetett mutatni súlyos betegséget.

S így van ez ma is. Az emberek többsége nyúzott, fáradt. Ami vagyonkát létrehozott, azt gyakran emberfeletti munkával, túlmunkával, sok-sok lemondás, stressz, idegeskedés, önpusztítás árán tudta csak megteremteni. Ezért hallgatja rémülten, hogy már nem 55-60, nem is 62, hanem lehet, hogy csak 64 éves korában mondhat búcsút a munkának. Egy csomó szakmában illúziónak látszik 64 éves embereket foglalkoztatni. Valahol másutt kellene megkeresni az idősek ellátásához szükséges pénzt.

Akik ilyesmin törik a fejüket, nyilvánvalóan pénzügyi kényszereket vesznek figyelembe, azt, hogy a túl sok nyugdíjat nem lesz miből finanszírozni. Csak közben elfelejtik, hogy ez az ország nem Norvégia, nem Kanada, s bizony az emberek elég korán halnak. Ki lehet tolni a nyugdíjkorhatárt, de nem sok idősebb emberhez kopoghat akkor hó végén a postás.

A nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának egyik oka az, hogy az elmúlt évtizedben százezrek menekültek a privatizáció, a nagy gazdasági átalakulás elől valamilyen módon nyugállományba. Rengetegen választották a rokkantnyugdíjazást, annál is inkább, hiszen az ötvenen felüliek szinte bármelyikénél ki lehetett mutatni súlyos betegséget.

S így van ez ma is. Az emberek többsége nyúzott, fáradt. Ami vagyonkát létrehozott, azt gyakran emberfeletti munkával, túlmunkával, sok-sok lemondás, stressz, idegeskedés, önpusztítás árán tudta csak megteremteni. Ezért hallgatja rémülten, hogy már nem 55-60, nem is 62, hanem lehet, hogy csak 64 éves korában mondhat búcsút a munkának. Egy csomó szakmában illúziónak látszik 64 éves embereket foglalkoztatni. Valahol másutt kellene megkeresni az idősek ellátásához szükséges pénzt.

Akik ilyesmin törik a fejüket, nyilvánvalóan pénzügyi kényszereket vesznek figyelembe, azt, hogy a túl sok nyugdíjat nem lesz miből finanszírozni. Csak közben elfelejtik, hogy ez az ország nem Norvégia, nem Kanada, s bizony az emberek elég korán halnak. Ki lehet tolni a nyugdíjkorhatárt, de nem sok idősebb emberhez kopoghat akkor hó végén a postás.

A nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának egyik oka az, hogy az elmúlt évtizedben százezrek menekültek a privatizáció, a nagy gazdasági átalakulás elől valamilyen módon nyugállományba. Rengetegen választották a rokkantnyugdíjazást, annál is inkább, hiszen az ötvenen felüliek szinte bármelyikénél ki lehetett mutatni súlyos betegséget.

S így van ez ma is. Az emberek többsége nyúzott, fáradt. Ami vagyonkát létrehozott, azt gyakran emberfeletti munkával, túlmunkával, sok-sok lemondás, stressz, idegeskedés, önpusztítás árán tudta csak megteremteni. Ezért hallgatja rémülten, hogy már nem 55-60, nem is 62, hanem lehet, hogy csak 64 éves korában mondhat búcsút a munkának. Egy csomó szakmában illúziónak látszik 64 éves embereket foglalkoztatni. Valahol másutt kellene megkeresni az idősek ellátásához szükséges pénzt.

A nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának egyik oka az, hogy az elmúlt évtizedben százezrek menekültek a privatizáció, a nagy gazdasági átalakulás elől valamilyen módon nyugállományba. Rengetegen választották a rokkantnyugdíjazást, annál is inkább, hiszen az ötvenen felüliek szinte bármelyikénél ki lehetett mutatni súlyos betegséget.

S így van ez ma is. Az emberek többsége nyúzott, fáradt. Ami vagyonkát létrehozott, azt gyakran emberfeletti munkával, túlmunkával, sok-sok lemondás, stressz, idegeskedés, önpusztítás árán tudta csak megteremteni. Ezért hallgatja rémülten, hogy már nem 55-60, nem is 62, hanem lehet, hogy csak 64 éves korában mondhat búcsút a munkának. Egy csomó szakmában illúziónak látszik 64 éves embereket foglalkoztatni. Valahol másutt kellene megkeresni az idősek ellátásához szükséges pénzt.

A nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának egyik oka az, hogy az elmúlt évtizedben százezrek menekültek a privatizáció, a nagy gazdasági átalakulás elől valamilyen módon nyugállományba. Rengetegen választották a rokkantnyugdíjazást, annál is inkább, hiszen az ötvenen felüliek szinte bármelyikénél ki lehetett mutatni súlyos betegséget.

S így van ez ma is. Az emberek többsége nyúzott, fáradt. Ami vagyonkát létrehozott, azt gyakran emberfeletti munkával, túlmunkával, sok-sok lemondás, stressz, idegeskedés, önpusztítás árán tudta csak megteremteni. Ezért hallgatja rémülten, hogy már nem 55-60, nem is 62, hanem lehet, hogy csak 64 éves korában mondhat búcsút a munkának. Egy csomó szakmában illúziónak látszik 64 éves embereket foglalkoztatni. Valahol másutt kellene megkeresni az idősek ellátásához szükséges pénzt.

S így van ez ma is. Az emberek többsége nyúzott, fáradt. Ami vagyonkát létrehozott, azt gyakran emberfeletti munkával, túlmunkával, sok-sok lemondás, stressz, idegeskedés, önpusztítás árán tudta csak megteremteni. Ezért hallgatja rémülten, hogy már nem 55-60, nem is 62, hanem lehet, hogy csak 64 éves korában mondhat búcsút a munkának. Egy csomó szakmában illúziónak látszik 64 éves embereket foglalkoztatni. Valahol másutt kellene megkeresni az idősek ellátásához szükséges pénzt.

S így van ez ma is. Az emberek többsége nyúzott, fáradt. Ami vagyonkát létrehozott, azt gyakran emberfeletti munkával, túlmunkával, sok-sok lemondás, stressz, idegeskedés, önpusztítás árán tudta csak megteremteni. Ezért hallgatja rémülten, hogy már nem 55-60, nem is 62, hanem lehet, hogy csak 64 éves korában mondhat búcsút a munkának. Egy csomó szakmában illúziónak látszik 64 éves embereket foglalkoztatni. Valahol másutt kellene megkeresni az idősek ellátásához szükséges pénzt.