Csókos királyfi kerestetik

Pénteken este kiderült, hogy Szombathelyt csupán a felületes szemlélők keverik össze Silent Hill-lel, a halott várossal, noha korábban úgy tűnt, mintha idegen létformák elszállították volna a komplett népességet. Főleg a kései órákban volt szörnyű és riasztó a helyzet a felújítás előtti időkben, a népek bezárkóztak, mintha minden éjjel tizenegykor pisztolypárbajt vívott volna a két politikai erő, és a vad duell elől menekült mindenki, ki merre látott. (Azt most hagyjuk, hogy nálunk ez gyakorlatilag vaktöltényekkel képzelhető el, az urak ugyan időnként verbálisan látványosan megtépik egymást, ámde egymás gazdasági és egyéb viselt dolgainak nyílt színi felemlegetésétől feltűnő módon tartózkodnak - leszámítva kisebb baleseteket.)

De vissza a péntek estére: az úri közönség megdöbbenésére a Fő tér úgy nézett ki, ahogy általában a főterek szoktak: sétálgató, nézegető tömeg, teraszokon üldögélő emberek, élet mindenhol, semmi pangás, semmi üresség - valljuk meg férfiasan, furcsán is festett a majdhogynem mediterrán jellegű nyüzsgés. A város még a hivatalos megnyitó előtt birtokba vette a centrumot minden protokoll és ceremónia nélkül. Azt már csak nagyon halkan merem hozzátenni, hogy valahogyan így kellene festenie a központnak tavasztól őszig, programokkal, alkalmakkal és lehetőségekkel. A suttogás nem véletlen, a belvárosi rendezvények nyomán általában fellángol a vita, hiszen a környéken lakó pihenni, a látogató meg szórakozni szeretne - ez délebbre általában nem jelent problémát, nálunk azért más a helyzet. Nos, ezért is volt ufó (különös és nem ideillő) a péntek este, mintha a város megszabadult volna a zárkózott, unalmas, kihalt, élettelen jelzőitől. Hogy meddig is, ez jó kérdés, mint ahogy az is, milyen lesz a Fő tér az ünnep és a Savaria Karnevál után? Lehetne poénkodni Nyugat királynőjével, aki hosszabb ideje alszik, mint Csipkerózsika, ráadásul olyan mélyen, hogy a királyfinak szájsarok-zsibbadásig lenne dolga, mire mindent életre csókolgatna Savariában.

De vissza a péntek estére: az úri közönség megdöbbenésére a Fő tér úgy nézett ki, ahogy általában a főterek szoktak: sétálgató, nézegető tömeg, teraszokon üldögélő emberek, élet mindenhol, semmi pangás, semmi üresség - valljuk meg férfiasan, furcsán is festett a majdhogynem mediterrán jellegű nyüzsgés. A város még a hivatalos megnyitó előtt birtokba vette a centrumot minden protokoll és ceremónia nélkül. Azt már csak nagyon halkan merem hozzátenni, hogy valahogyan így kellene festenie a központnak tavasztól őszig, programokkal, alkalmakkal és lehetőségekkel. A suttogás nem véletlen, a belvárosi rendezvények nyomán általában fellángol a vita, hiszen a környéken lakó pihenni, a látogató meg szórakozni szeretne - ez délebbre általában nem jelent problémát, nálunk azért más a helyzet. Nos, ezért is volt ufó (különös és nem ideillő) a péntek este, mintha a város megszabadult volna a zárkózott, unalmas, kihalt, élettelen jelzőitől. Hogy meddig is, ez jó kérdés, mint ahogy az is, milyen lesz a Fő tér az ünnep és a Savaria Karnevál után? Lehetne poénkodni Nyugat királynőjével, aki hosszabb ideje alszik, mint Csipkerózsika, ráadásul olyan mélyen, hogy a királyfinak szájsarok-zsibbadásig lenne dolga, mire mindent életre csókolgatna Savariában.

De vissza a péntek estére: az úri közönség megdöbbenésére a Fő tér úgy nézett ki, ahogy általában a főterek szoktak: sétálgató, nézegető tömeg, teraszokon üldögélő emberek, élet mindenhol, semmi pangás, semmi üresség - valljuk meg férfiasan, furcsán is festett a majdhogynem mediterrán jellegű nyüzsgés. A város még a hivatalos megnyitó előtt birtokba vette a centrumot minden protokoll és ceremónia nélkül. Azt már csak nagyon halkan merem hozzátenni, hogy valahogyan így kellene festenie a központnak tavasztól őszig, programokkal, alkalmakkal és lehetőségekkel. A suttogás nem véletlen, a belvárosi rendezvények nyomán általában fellángol a vita, hiszen a környéken lakó pihenni, a látogató meg szórakozni szeretne - ez délebbre általában nem jelent problémát, nálunk azért más a helyzet. Nos, ezért is volt ufó (különös és nem ideillő) a péntek este, mintha a város megszabadult volna a zárkózott, unalmas, kihalt, élettelen jelzőitől. Hogy meddig is, ez jó kérdés, mint ahogy az is, milyen lesz a Fő tér az ünnep és a Savaria Karnevál után? Lehetne poénkodni Nyugat királynőjével, aki hosszabb ideje alszik, mint Csipkerózsika, ráadásul olyan mélyen, hogy a királyfinak szájsarok-zsibbadásig lenne dolga, mire mindent életre csókolgatna Savariában.