Aki fölkötötte, kolompoljon

Egy népesebb család elég ahhoz, hogy egy kis faluban valaki képviselő lehessen. Ha többen vágnak neki, száz szavazóképesből tíz-tizenkét szavazat is elég a biztos győzelemhez. S ha kellőképpen összetartó a rokonság, akár több ciklusban is garantálhatják a sikert, s néhány család úgymond uralhatja a falut. De miért akar valaki képviselő vagy polgármester lenni egy kis faluban? Anyagiakért? Megbecsülésért? Küldetéstudatból? Kitűnnivágyásból? Megszokásból? A kis falvak képviselői nem kapnak annyi tiszteletdíjat, hogy annyiért törjék magukat, legfeljebb kis mellékesnek jó az a pár ezer forintos juttatás. A polgármesterek közül nagyon sokan dolgoznak, s rendes főállású munkájuk vagy vállalkozásuk mellett törődnek a falu gondjaival (ahol törődnek). A megyében számos kis falu polgármestere föl sem veszi a tiszteletdíját, vagy fölajánlja közösségi célokra. Azt mondják persze, hogy aki kolompot kötött a nyakába, az kolompoljon, és ne siránkozzon. Egy közösség vezetése nem egyszerű, pénzzel talán meg se váltható az önkormányzatiság vívmánya, egy falu minden gondjának-bajának intézése. Se az önkormányzati képviselőknek, se a polgármestereknek nem kell alkalmassági vizsgán átesniük, nem számít az iskolázottság, a közigazgatási és jogi ismeretek, nem számít, hogy béketűrők vagy konfliktusgerjesztők, hogy csődbe vitték-e a falut, vagy megmentették a gazdasági összeomlástól. Egy számít: a választási törvény szelleme és betűje, hány szavazópolgár voksol rájuk azon a nevezetes napon. Négy év nagy idő, érdemes kicsit rágódni az ikszelés előtt.