Diskurzus a jegyző térdén

A helyzet úgy áll, hogy a jegyző a térdére készül fektetni a sajtót, és elfenekelésére gyűri fel az ingujját. Hogy miért, rejtély volt számomra, előtte semmi nem utalt elégedetlenségére. Egyszerűen csak utasításba adta, hogy lapunknak ne küldjék meg a közgyűlés elé kerülő anyagokat az ülés előtt. A sajtóreferensnek meg, hogy az ülésről készült tájékoztatóban magyarázza meg a döntések hátterét is. Ha nem a rendszerváltás után tizenhat évvel lennénk, azt mondanám: a jegyző király! El se kell mennem a közgyűlésre, anyag híján úgysem értem, miről folyik a diskurzus (a jegyző eszejárása szerint nyilván közöm sincs hozzá), vagy ha mégis odavetne a rossz sorsom, jegyzetelnem se kell, hiszen majd a hivatal megmondja, sőt írásba adja, mit is kellett volna gondolnom az elhangzottakról. Csakhogy 2006-ot írunk, tisztelt városvezetők, hivatalnokok, döntéshozók (hiszen a példa nem egyedi), s lassan fel kellene fogni, és a gyakorlatban keményen kivitelezni, hogy a népeknek immár teljes joguk van ahhoz, hogy minden információt megkapjanak, ami életükre kihatással van.

Így böstörködtem az ülés előtt, ahol újabb meglepetés ért, bár a jegyzői utasítás igazi okai még akkor sem derengtek, amikor a képviselők, nyilván követve a jó példát, a helyi sajtó megregulázásához készülődtek, s apróbb ügyrendi bakik árán sikerült is ezt véghez vinniük. Aztán kiderült, hogy az önkormányzati lap kiadója úgy tudta, a testület elé nem kerül önálló napirendként az ügy.

A helyzet akkor most úgy áll, hogy a jegyző rendszeres futásban edzett térdére mellénk fektették a helyi sajtót is, miközben a jegyző eleddig tisztán maradt kacsóival két legyet is ütött egyszerre, csak hogy teljes legyen a képzavar. Mert most már azt kell feltételeznünk, hogy a testületi ülés előtt azért nem volt szabad látnunk az előterjesztéseket, nehogy szokásunk szerint előzetesen hírt adjunk a várható érdekesebb témákról, rá-irányítva az önkormányzati lap kiadójának figyelmét, hogy mégis napirendre kerül a téma. Persze az is lehet, hogy mindez a képzelet szüleménye, rossz álom, s majd felébredünk: a jegyző nem adott utasítást semmire, a kiadót nem táncoltatja a helyi hatalmasság, egyáltalán, senki nem tör a sajtó szabadságára.

Félek azonban, hogy ez utóbbi az álom.

Így böstörködtem az ülés előtt, ahol újabb meglepetés ért, bár a jegyzői utasítás igazi okai még akkor sem derengtek, amikor a képviselők, nyilván követve a jó példát, a helyi sajtó megregulázásához készülődtek, s apróbb ügyrendi bakik árán sikerült is ezt véghez vinniük. Aztán kiderült, hogy az önkormányzati lap kiadója úgy tudta, a testület elé nem kerül önálló napirendként az ügy.

A helyzet akkor most úgy áll, hogy a jegyző rendszeres futásban edzett térdére mellénk fektették a helyi sajtót is, miközben a jegyző eleddig tisztán maradt kacsóival két legyet is ütött egyszerre, csak hogy teljes legyen a képzavar. Mert most már azt kell feltételeznünk, hogy a testületi ülés előtt azért nem volt szabad látnunk az előterjesztéseket, nehogy szokásunk szerint előzetesen hírt adjunk a várható érdekesebb témákról, rá-irányítva az önkormányzati lap kiadójának figyelmét, hogy mégis napirendre kerül a téma. Persze az is lehet, hogy mindez a képzelet szüleménye, rossz álom, s majd felébredünk: a jegyző nem adott utasítást semmire, a kiadót nem táncoltatja a helyi hatalmasság, egyáltalán, senki nem tör a sajtó szabadságára.

Félek azonban, hogy ez utóbbi az álom.

Így böstörködtem az ülés előtt, ahol újabb meglepetés ért, bár a jegyzői utasítás igazi okai még akkor sem derengtek, amikor a képviselők, nyilván követve a jó példát, a helyi sajtó megregulázásához készülődtek, s apróbb ügyrendi bakik árán sikerült is ezt véghez vinniük. Aztán kiderült, hogy az önkormányzati lap kiadója úgy tudta, a testület elé nem kerül önálló napirendként az ügy.

A helyzet akkor most úgy áll, hogy a jegyző rendszeres futásban edzett térdére mellénk fektették a helyi sajtót is, miközben a jegyző eleddig tisztán maradt kacsóival két legyet is ütött egyszerre, csak hogy teljes legyen a képzavar. Mert most már azt kell feltételeznünk, hogy a testületi ülés előtt azért nem volt szabad látnunk az előterjesztéseket, nehogy szokásunk szerint előzetesen hírt adjunk a várható érdekesebb témákról, rá-irányítva az önkormányzati lap kiadójának figyelmét, hogy mégis napirendre kerül a téma. Persze az is lehet, hogy mindez a képzelet szüleménye, rossz álom, s majd felébredünk: a jegyző nem adott utasítást semmire, a kiadót nem táncoltatja a helyi hatalmasság, egyáltalán, senki nem tör a sajtó szabadságára.

Félek azonban, hogy ez utóbbi az álom.

A helyzet akkor most úgy áll, hogy a jegyző rendszeres futásban edzett térdére mellénk fektették a helyi sajtót is, miközben a jegyző eleddig tisztán maradt kacsóival két legyet is ütött egyszerre, csak hogy teljes legyen a képzavar. Mert most már azt kell feltételeznünk, hogy a testületi ülés előtt azért nem volt szabad látnunk az előterjesztéseket, nehogy szokásunk szerint előzetesen hírt adjunk a várható érdekesebb témákról, rá-irányítva az önkormányzati lap kiadójának figyelmét, hogy mégis napirendre kerül a téma. Persze az is lehet, hogy mindez a képzelet szüleménye, rossz álom, s majd felébredünk: a jegyző nem adott utasítást semmire, a kiadót nem táncoltatja a helyi hatalmasság, egyáltalán, senki nem tör a sajtó szabadságára.

Félek azonban, hogy ez utóbbi az álom.

A helyzet akkor most úgy áll, hogy a jegyző rendszeres futásban edzett térdére mellénk fektették a helyi sajtót is, miközben a jegyző eleddig tisztán maradt kacsóival két legyet is ütött egyszerre, csak hogy teljes legyen a képzavar. Mert most már azt kell feltételeznünk, hogy a testületi ülés előtt azért nem volt szabad látnunk az előterjesztéseket, nehogy szokásunk szerint előzetesen hírt adjunk a várható érdekesebb témákról, rá-irányítva az önkormányzati lap kiadójának figyelmét, hogy mégis napirendre kerül a téma. Persze az is lehet, hogy mindez a képzelet szüleménye, rossz álom, s majd felébredünk: a jegyző nem adott utasítást semmire, a kiadót nem táncoltatja a helyi hatalmasság, egyáltalán, senki nem tör a sajtó szabadságára.

Félek azonban, hogy ez utóbbi az álom.

Félek azonban, hogy ez utóbbi az álom.

Félek azonban, hogy ez utóbbi az álom.