Elfogtunk egy kedves levelet

Elfogtunk egy levelet. Kedves Útkezelő, Fenntartó Stb. Szervezet! Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy nem vagyok valami jól, és rosszkedvem alapvetően nem politikai okokból kifolyólag forog fenn, hanem folyton-folyvást úgy érzem, Önök engem átvernek. Írhatnám másképp is, de hagyjuk meg a vaskosabb kifejezéseket nagyjainknak, hátha még szükségük lesz rájuk, amikor összefoglalják böszmeségeiket és egyéb téziseiket. Önök naponta térképeken, táblákon feltüntetik, hogy főúton és más szilárd burkolattal ellátott, közútnak tetsző, folytatólagosan elkövetett műtárgyakon közlekedünk, ám ez nem így van. Mint korábban már jeleztem, némely szakaszokon pisztrángok fickándoznak a nyomvályúkban, de tegnapelőtt találkoztam egy vízilóval is - nevezett állat békésen fürdőzött a vájatokban. Na jó, nem biztos, hogy az volt, de ha Önök szerint a csatornarendszer az út, akkor én nyugodtan állíthatom, hogy szemenyei krokodilok és más egzotikus lények termelődnek benne. De nem is ezért írok Önöknek, levelemhez mellé-kelem autóm jobb első lengéscsillapítóját, amely az Önök által mesterségesen kiképzett, az olasz hegyivadász-alakulatok feltartóztatására szolgáló tankcsapdában amortizálódott félholtra. Magya-rul: beszakadt az út széle fél méter hosszan: sötétben és esőben rohadtul nem látszik, vazze. Mivel autósként az utolsó petákig kifizettem az útalapot, vagy mit, ezért most Önök vagy visszautalják 1992-ig visszamenőleg a lóvét, vagy vásárolnak négy új lengéscsillapítót. Ellenkező esetben beleállok a lyukba, és jól lefényképezem magam benne. Aláírás: Netuddki.