Olvasó

2006.09.06. 02:29

Fiatal is lehet példakép

Rohanunk a mában. Telt pohárért nyúlunk. De ott! - Egy nagy épület árnyékában valaki nehezen halad. Csend a szemében. Vak hallgatás. A nyári fénynek z ...

Mórocz Zsolt

Rohanunk a mában. Telt pohárért nyúlunk. De ott! - Egy nagy épület árnyékában valaki nehezen halad. Csend a szemében. Vak hallgatás. A nyári fénynek zamata nem édesíti. Sok meg nem élt évet hagyott maga mögött.

Minden reggel indul. Megfutja a távolságot. Aztán vissza. Ismerős helyeken ismeretlen emberek között. Még a látó járása is sikertelen néha. Aztán ott a híd. Majd újabb akadály. Így néha lehetetlen jönni-menni szuroksötétben. De hallása kitűnő. Hallja, ahogy dong a föld, üvöltenek a decibelek. Kitűnő a zajparádé. Sárban, lucsokban is tart a verseny. Nehéz hazatalálni ebben a káoszban. Ő vár a járda szilárd talaján. Csak vár. Aztán egy hosszúra nőtt tini, az emberség földi mása elébe megy. Karját ki-nyújtja, és kéri az ő kezét. Remegve, de odanyújtja. A karok ölelő görcse biztonságot ad. Sikeres volt az átkelés.

Fehér Levente

Szombathely

Minden reggel indul. Megfutja a távolságot. Aztán vissza. Ismerős helyeken ismeretlen emberek között. Még a látó járása is sikertelen néha. Aztán ott a híd. Majd újabb akadály. Így néha lehetetlen jönni-menni szuroksötétben. De hallása kitűnő. Hallja, ahogy dong a föld, üvöltenek a decibelek. Kitűnő a zajparádé. Sárban, lucsokban is tart a verseny. Nehéz hazatalálni ebben a káoszban. Ő vár a járda szilárd talaján. Csak vár. Aztán egy hosszúra nőtt tini, az emberség földi mása elébe megy. Karját ki-nyújtja, és kéri az ő kezét. Remegve, de odanyújtja. A karok ölelő görcse biztonságot ad. Sikeres volt az átkelés.

Fehér Levente

Szombathely

Minden reggel indul. Megfutja a távolságot. Aztán vissza. Ismerős helyeken ismeretlen emberek között. Még a látó járása is sikertelen néha. Aztán ott a híd. Majd újabb akadály. Így néha lehetetlen jönni-menni szuroksötétben. De hallása kitűnő. Hallja, ahogy dong a föld, üvöltenek a decibelek. Kitűnő a zajparádé. Sárban, lucsokban is tart a verseny. Nehéz hazatalálni ebben a káoszban. Ő vár a járda szilárd talaján. Csak vár. Aztán egy hosszúra nőtt tini, az emberség földi mása elébe megy. Karját ki-nyújtja, és kéri az ő kezét. Remegve, de odanyújtja. A karok ölelő görcse biztonságot ad. Sikeres volt az átkelés.

Fehér Levente

Szombathely

Fehér Levente

Szombathely

Fehér Levente

Szombathely

Szombathely

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!