Gyarapodásunk apró örömei

Az embernek mindig a maga nyűge fáj, a másén meg hajlamos elhumorizálni. Nemrég mi, szombathelyiek a Fő téri beruházást szidtuk éjjel-nappal. Az állandóan kavargó porra panaszkodtunk, az egy hét alatt elkopó cipősarkakra meg az áthidalhatatlan távolságra, amely a tér szemközti pontjától elválasztott minket. Közben a turisták kattogó fényképe- zőgépekkel mászkáltak, japánul, üzbégül, hollandusul bólogatva, hogy milyen érdekes is az, amikor egy város köze- péről kiszedik a főteret. Ők a turistaút cseme- géjeként fogták fel, hogy a pénzükért hasra eshetnek Szombathely belvárosában.

Aztán most magam is hasonlóképpen jártam. Bár ambivalens érzésekkel, mégis lenyűgözve bámultam Budán, ahogy a Móricz Zsigmond körtér és a Fehérvári út egy része eltűnik, gigászi gödröknek adva át a helyet. Végre épül a metró, amit már diákkoromban vártam, hatalmas fúrófej és kotrógép dolgozik a leendő állomás helyén. Látom, az itt lakók nem örülnek ennyire. A kerületi újságban tengernyi a panasz: kinek a háza reped a fúrástól, ki azt nehezményezi, hogy csak hasmánt tud bekúszni a kapuján, ki meg azt, hogy mobilvécét telepítettek az ablaka alá. Szűkek, sötétek, porosak lettek a közlekedésre meghagyott keskeny ösvények, és ez most így lesz egy évig.

Én könnyen ugrálok, nálunk már elkészült a Fő tér. Önelégülten sietnék haza, de látom, most meg a mifelénk vezető utakat szedték fel. Úgy látszik, egyelőre mégsem szólok a budapesti rokonaimnak, hogy jöjjenek hozzánk kikapcsolódni, ha elegük van az építkezésből...

Aztán most magam is hasonlóképpen jártam. Bár ambivalens érzésekkel, mégis lenyűgözve bámultam Budán, ahogy a Móricz Zsigmond körtér és a Fehérvári út egy része eltűnik, gigászi gödröknek adva át a helyet. Végre épül a metró, amit már diákkoromban vártam, hatalmas fúrófej és kotrógép dolgozik a leendő állomás helyén. Látom, az itt lakók nem örülnek ennyire. A kerületi újságban tengernyi a panasz: kinek a háza reped a fúrástól, ki azt nehezményezi, hogy csak hasmánt tud bekúszni a kapuján, ki meg azt, hogy mobilvécét telepítettek az ablaka alá. Szűkek, sötétek, porosak lettek a közlekedésre meghagyott keskeny ösvények, és ez most így lesz egy évig.

Én könnyen ugrálok, nálunk már elkészült a Fő tér. Önelégülten sietnék haza, de látom, most meg a mifelénk vezető utakat szedték fel. Úgy látszik, egyelőre mégsem szólok a budapesti rokonaimnak, hogy jöjjenek hozzánk kikapcsolódni, ha elegük van az építkezésből...

Aztán most magam is hasonlóképpen jártam. Bár ambivalens érzésekkel, mégis lenyűgözve bámultam Budán, ahogy a Móricz Zsigmond körtér és a Fehérvári út egy része eltűnik, gigászi gödröknek adva át a helyet. Végre épül a metró, amit már diákkoromban vártam, hatalmas fúrófej és kotrógép dolgozik a leendő állomás helyén. Látom, az itt lakók nem örülnek ennyire. A kerületi újságban tengernyi a panasz: kinek a háza reped a fúrástól, ki azt nehezményezi, hogy csak hasmánt tud bekúszni a kapuján, ki meg azt, hogy mobilvécét telepítettek az ablaka alá. Szűkek, sötétek, porosak lettek a közlekedésre meghagyott keskeny ösvények, és ez most így lesz egy évig.

Én könnyen ugrálok, nálunk már elkészült a Fő tér. Önelégülten sietnék haza, de látom, most meg a mifelénk vezető utakat szedték fel. Úgy látszik, egyelőre mégsem szólok a budapesti rokonaimnak, hogy jöjjenek hozzánk kikapcsolódni, ha elegük van az építkezésből...

Én könnyen ugrálok, nálunk már elkészült a Fő tér. Önelégülten sietnék haza, de látom, most meg a mifelénk vezető utakat szedték fel. Úgy látszik, egyelőre mégsem szólok a budapesti rokonaimnak, hogy jöjjenek hozzánk kikapcsolódni, ha elegük van az építkezésből...

Én könnyen ugrálok, nálunk már elkészült a Fő tér. Önelégülten sietnék haza, de látom, most meg a mifelénk vezető utakat szedték fel. Úgy látszik, egyelőre mégsem szólok a budapesti rokonaimnak, hogy jöjjenek hozzánk kikapcsolódni, ha elegük van az építkezésből...