Kicsit mégis összekacsintani

Keserűen sóhajtott a háromgyermekes anyuka a járatos buszon: Én nem akarom kirúgatni őket, maradjanak nyugodtan a posztjukon, célzott a bársonnyal és más egyéb nemes anyaggal kibélelt székben csücsülő hölgyekre és urakra. Csupán azt kívánom, hogy fél évig próbáljanak megélni minimálbéren úgy, hogy nem is három, de mondjuk két gyereket nevelnek, iskolába indítanak, járatnak... Miért kell rólunk egyre több és több bőrt lehúzni? Miért mindig rólunk? Bele kellene ebbe kóstolniuk. Utána biztosan másképpen látnák a világot. Másképpen gondolkodnának, máshogy döntenének...

Kétségtelen, hogy mától össznépi számolás veszi kezdetét. Bár ez inkább folytatódik az augusztusi - drasztikus: harmincszázalékos - gáz-áremelés óta.

Van egy olyan megérzésem, hogy valamiféle szolidáris mozgalmat kellene elindítani. Csendben, halkan, diszkréten. (Nem megszüntetve a ma is ilyen-olyan hatásfokkal működő karitatív szervezeteket.) A lényeg az lehetne, hogy aki tehetősebb, fürkésszen, keressen olyan családot, akit - megadva számukra a maximális tiszteletet - valamiképpen segítene. Így, úgy, amúgy. A legfelsőbb rétegek a legalacsonyabb szinten tengődőket. Még talán nem ártana egy önzetlen, diszkréten működő civil szerve- zet sem, amely esetleg koordinálna. (Aki anonim szeretne maradni, megtehesse.) Az úgymond középen lévőknek is össze kell húzniuk a nadrágszíjat, de a végtelenül nagy távolságok valamicskét csökkenthetőek lennének. Csendben, s persze jó szívvel, akár kicsit összekacsintva... Vagy túlságosan is naiv vagyok?

Kétségtelen, hogy mától össznépi számolás veszi kezdetét. Bár ez inkább folytatódik az augusztusi - drasztikus: harmincszázalékos - gáz-áremelés óta.

Van egy olyan megérzésem, hogy valamiféle szolidáris mozgalmat kellene elindítani. Csendben, halkan, diszkréten. (Nem megszüntetve a ma is ilyen-olyan hatásfokkal működő karitatív szervezeteket.) A lényeg az lehetne, hogy aki tehetősebb, fürkésszen, keressen olyan családot, akit - megadva számukra a maximális tiszteletet - valamiképpen segítene. Így, úgy, amúgy. A legfelsőbb rétegek a legalacsonyabb szinten tengődőket. Még talán nem ártana egy önzetlen, diszkréten működő civil szerve- zet sem, amely esetleg koordinálna. (Aki anonim szeretne maradni, megtehesse.) Az úgymond középen lévőknek is össze kell húzniuk a nadrágszíjat, de a végtelenül nagy távolságok valamicskét csökkenthetőek lennének. Csendben, s persze jó szívvel, akár kicsit összekacsintva... Vagy túlságosan is naiv vagyok?

Kétségtelen, hogy mától össznépi számolás veszi kezdetét. Bár ez inkább folytatódik az augusztusi - drasztikus: harmincszázalékos - gáz-áremelés óta.

Van egy olyan megérzésem, hogy valamiféle szolidáris mozgalmat kellene elindítani. Csendben, halkan, diszkréten. (Nem megszüntetve a ma is ilyen-olyan hatásfokkal működő karitatív szervezeteket.) A lényeg az lehetne, hogy aki tehetősebb, fürkésszen, keressen olyan családot, akit - megadva számukra a maximális tiszteletet - valamiképpen segítene. Így, úgy, amúgy. A legfelsőbb rétegek a legalacsonyabb szinten tengődőket. Még talán nem ártana egy önzetlen, diszkréten működő civil szerve- zet sem, amely esetleg koordinálna. (Aki anonim szeretne maradni, megtehesse.) Az úgymond középen lévőknek is össze kell húzniuk a nadrágszíjat, de a végtelenül nagy távolságok valamicskét csökkenthetőek lennének. Csendben, s persze jó szívvel, akár kicsit összekacsintva... Vagy túlságosan is naiv vagyok?

Van egy olyan megérzésem, hogy valamiféle szolidáris mozgalmat kellene elindítani. Csendben, halkan, diszkréten. (Nem megszüntetve a ma is ilyen-olyan hatásfokkal működő karitatív szervezeteket.) A lényeg az lehetne, hogy aki tehetősebb, fürkésszen, keressen olyan családot, akit - megadva számukra a maximális tiszteletet - valamiképpen segítene. Így, úgy, amúgy. A legfelsőbb rétegek a legalacsonyabb szinten tengődőket. Még talán nem ártana egy önzetlen, diszkréten működő civil szerve- zet sem, amely esetleg koordinálna. (Aki anonim szeretne maradni, megtehesse.) Az úgymond középen lévőknek is össze kell húzniuk a nadrágszíjat, de a végtelenül nagy távolságok valamicskét csökkenthetőek lennének. Csendben, s persze jó szívvel, akár kicsit összekacsintva... Vagy túlságosan is naiv vagyok?

Van egy olyan megérzésem, hogy valamiféle szolidáris mozgalmat kellene elindítani. Csendben, halkan, diszkréten. (Nem megszüntetve a ma is ilyen-olyan hatásfokkal működő karitatív szervezeteket.) A lényeg az lehetne, hogy aki tehetősebb, fürkésszen, keressen olyan családot, akit - megadva számukra a maximális tiszteletet - valamiképpen segítene. Így, úgy, amúgy. A legfelsőbb rétegek a legalacsonyabb szinten tengődőket. Még talán nem ártana egy önzetlen, diszkréten működő civil szerve- zet sem, amely esetleg koordinálna. (Aki anonim szeretne maradni, megtehesse.) Az úgymond középen lévőknek is össze kell húzniuk a nadrágszíjat, de a végtelenül nagy távolságok valamicskét csökkenthetőek lennének. Csendben, s persze jó szívvel, akár kicsit összekacsintva... Vagy túlságosan is naiv vagyok?