Krőzusból lesz-e Széchenyi?

Nagyanyámékhoz hetente jött a Mári néni. (Tényleg így hívták.) Mindig pénteken jött, mindig kapott öt forintot. Apró, eszmélő gyerek voltam, kérdeztem, miért jár neki ez a pénz. Nekünk van annyi, hogy segítsünk neki - mondta a nagy-anyám, aki háztartásbeli volt, a nagyapám kis nyugdíjából éltek.

Különös, régi szokásrend emléke ez. Aki tud a másikon, az segít. Akinek nincs jövedelme, az mehet módosabb családokhoz, kaphat néha kosztot, kis aprópénzt. Még régebben, a háború előtt a gazdagok jelentős része kötelességének érezte, hogy jelentős összegeket fordítson a nincstelenné váltak megsegítésére. Ennek a mozgalomnak az volt az alapfilozófiája, hogy akihez kegyes volt a sors, az nem sajátíthatja ki mindazt, ami neki jutott. Jelentős, nemes célú felajánlások is voltak minden korban, gondoljunk például a Széchenyiekre.

Gazdagok, nagyon gazdagok vannak ma is. Ahhoz képest, hogy húszéves sincs a piacgazdaságunk, megdöbbentő vagyonok halmozódtak fel kevesek kezén. (Most ne azt firtassuk, hogyan jött létre az első millió, meg utána a többi nyolcszáz- vagy nyolcezer-.) Ezek a vagyonok megvannak, részben külföldön, most éppen az van napirenden, hogy a külföldre juttatott százmilliárdokat hogyan lehetne visszacsalogatni az országba. Napjaink magyar krőzusai mikor jutnak arra a felismerésre, hogy bár a vagyonuk névleg az övék, ám - most demagóg gondolat következik - ezt a pénzt úgy szerezték, hogy sokaknak sokáig sokkal kevesebb jutott, kevesebb jut ma is.

A kérdés az is, hogy lesznek-e új Széchenyik.

Különös, régi szokásrend emléke ez. Aki tud a másikon, az segít. Akinek nincs jövedelme, az mehet módosabb családokhoz, kaphat néha kosztot, kis aprópénzt. Még régebben, a háború előtt a gazdagok jelentős része kötelességének érezte, hogy jelentős összegeket fordítson a nincstelenné váltak megsegítésére. Ennek a mozgalomnak az volt az alapfilozófiája, hogy akihez kegyes volt a sors, az nem sajátíthatja ki mindazt, ami neki jutott. Jelentős, nemes célú felajánlások is voltak minden korban, gondoljunk például a Széchenyiekre.

Gazdagok, nagyon gazdagok vannak ma is. Ahhoz képest, hogy húszéves sincs a piacgazdaságunk, megdöbbentő vagyonok halmozódtak fel kevesek kezén. (Most ne azt firtassuk, hogyan jött létre az első millió, meg utána a többi nyolcszáz- vagy nyolcezer-.) Ezek a vagyonok megvannak, részben külföldön, most éppen az van napirenden, hogy a külföldre juttatott százmilliárdokat hogyan lehetne visszacsalogatni az országba. Napjaink magyar krőzusai mikor jutnak arra a felismerésre, hogy bár a vagyonuk névleg az övék, ám - most demagóg gondolat következik - ezt a pénzt úgy szerezték, hogy sokaknak sokáig sokkal kevesebb jutott, kevesebb jut ma is.

A kérdés az is, hogy lesznek-e új Széchenyik.

Különös, régi szokásrend emléke ez. Aki tud a másikon, az segít. Akinek nincs jövedelme, az mehet módosabb családokhoz, kaphat néha kosztot, kis aprópénzt. Még régebben, a háború előtt a gazdagok jelentős része kötelességének érezte, hogy jelentős összegeket fordítson a nincstelenné váltak megsegítésére. Ennek a mozgalomnak az volt az alapfilozófiája, hogy akihez kegyes volt a sors, az nem sajátíthatja ki mindazt, ami neki jutott. Jelentős, nemes célú felajánlások is voltak minden korban, gondoljunk például a Széchenyiekre.

Gazdagok, nagyon gazdagok vannak ma is. Ahhoz képest, hogy húszéves sincs a piacgazdaságunk, megdöbbentő vagyonok halmozódtak fel kevesek kezén. (Most ne azt firtassuk, hogyan jött létre az első millió, meg utána a többi nyolcszáz- vagy nyolcezer-.) Ezek a vagyonok megvannak, részben külföldön, most éppen az van napirenden, hogy a külföldre juttatott százmilliárdokat hogyan lehetne visszacsalogatni az országba. Napjaink magyar krőzusai mikor jutnak arra a felismerésre, hogy bár a vagyonuk névleg az övék, ám - most demagóg gondolat következik - ezt a pénzt úgy szerezték, hogy sokaknak sokáig sokkal kevesebb jutott, kevesebb jut ma is.

A kérdés az is, hogy lesznek-e új Széchenyik.

Gazdagok, nagyon gazdagok vannak ma is. Ahhoz képest, hogy húszéves sincs a piacgazdaságunk, megdöbbentő vagyonok halmozódtak fel kevesek kezén. (Most ne azt firtassuk, hogyan jött létre az első millió, meg utána a többi nyolcszáz- vagy nyolcezer-.) Ezek a vagyonok megvannak, részben külföldön, most éppen az van napirenden, hogy a külföldre juttatott százmilliárdokat hogyan lehetne visszacsalogatni az országba. Napjaink magyar krőzusai mikor jutnak arra a felismerésre, hogy bár a vagyonuk névleg az övék, ám - most demagóg gondolat következik - ezt a pénzt úgy szerezték, hogy sokaknak sokáig sokkal kevesebb jutott, kevesebb jut ma is.

A kérdés az is, hogy lesznek-e új Széchenyik.

Gazdagok, nagyon gazdagok vannak ma is. Ahhoz képest, hogy húszéves sincs a piacgazdaságunk, megdöbbentő vagyonok halmozódtak fel kevesek kezén. (Most ne azt firtassuk, hogyan jött létre az első millió, meg utána a többi nyolcszáz- vagy nyolcezer-.) Ezek a vagyonok megvannak, részben külföldön, most éppen az van napirenden, hogy a külföldre juttatott százmilliárdokat hogyan lehetne visszacsalogatni az országba. Napjaink magyar krőzusai mikor jutnak arra a felismerésre, hogy bár a vagyonuk névleg az övék, ám - most demagóg gondolat következik - ezt a pénzt úgy szerezték, hogy sokaknak sokáig sokkal kevesebb jutott, kevesebb jut ma is.

A kérdés az is, hogy lesznek-e új Széchenyik.

A kérdés az is, hogy lesznek-e új Széchenyik.

A kérdés az is, hogy lesznek-e új Széchenyik.