Most lenne a tisztító vihar?

Joci fél évig volt külföldön, most jött haza, egy nap után azt kérdezte: Mi van itt? Forradalom? Talán fellázadtak a doktorok?

Mondták neki, nem forradalom van, hanem reform. Másfelől persze Jocit tényleg becsaphatta a látszat, hiszen a hazai hírek, információk többsége tényleg az egészségügy felől érkezik. Hol egyik, hol másik kórházból röppen fel a hír, hogy ilyen-olyan orvosi szakma számára betelt a pohár. Nem kötnek új szerződést, megalázó díjazásért nem vállalnak pluszmunkát. A háziorvosokat a saját érdekvédőik biztatják, legyenek engedetlenek, ne hajtsák végre új adminisztrációs kötelezettségüket. Ilyen kijelentéseket hallani kórházi vezetőktől, doktoroktól: Ellehetetlenülés, nem finanszírozzák, a működésképesség határán. Bizalmasan meg ilyesmi hangzik el: legjobb elmenni ebből az országból.

Közben meg a háziorvosok azon morfondíroznak, hogyan adminisztrálják majd a vizitdíjat. Hogyan adnak számlát, kell-e új embert felvenniük, vissza tudnak-e majd adni tízezresből. Kórházi vizit után pedig nem feltétlenül az a téma, hogy Jóska bácsinak a négyes ágyon nem kellene-e mégis infúziót bekötni, hanem arról folyik a konzílium, hogy jó lenne-e aláírni az aznapi petíciót.

Lehet persze, hogy ez a dolgok normális menete, és erre mondjuk majd utólag, hogy tisztító vihar. Csakhogy mi itt most jövőbelátó képesség híján egyelőre azt kérdezzük: jó ez nekünk? S földhözragadt módon azért aggódunk, ha a nagy hajtásban lábunkat törjük, akad-e majd nyugodt, elégedett orvos, aki ránk szánja az idejét.

Mondták neki, nem forradalom van, hanem reform. Másfelől persze Jocit tényleg becsaphatta a látszat, hiszen a hazai hírek, információk többsége tényleg az egészségügy felől érkezik. Hol egyik, hol másik kórházból röppen fel a hír, hogy ilyen-olyan orvosi szakma számára betelt a pohár. Nem kötnek új szerződést, megalázó díjazásért nem vállalnak pluszmunkát. A háziorvosokat a saját érdekvédőik biztatják, legyenek engedetlenek, ne hajtsák végre új adminisztrációs kötelezettségüket. Ilyen kijelentéseket hallani kórházi vezetőktől, doktoroktól: Ellehetetlenülés, nem finanszírozzák, a működésképesség határán. Bizalmasan meg ilyesmi hangzik el: legjobb elmenni ebből az országból.

Közben meg a háziorvosok azon morfondíroznak, hogyan adminisztrálják majd a vizitdíjat. Hogyan adnak számlát, kell-e új embert felvenniük, vissza tudnak-e majd adni tízezresből. Kórházi vizit után pedig nem feltétlenül az a téma, hogy Jóska bácsinak a négyes ágyon nem kellene-e mégis infúziót bekötni, hanem arról folyik a konzílium, hogy jó lenne-e aláírni az aznapi petíciót.

Lehet persze, hogy ez a dolgok normális menete, és erre mondjuk majd utólag, hogy tisztító vihar. Csakhogy mi itt most jövőbelátó képesség híján egyelőre azt kérdezzük: jó ez nekünk? S földhözragadt módon azért aggódunk, ha a nagy hajtásban lábunkat törjük, akad-e majd nyugodt, elégedett orvos, aki ránk szánja az idejét.

Mondták neki, nem forradalom van, hanem reform. Másfelől persze Jocit tényleg becsaphatta a látszat, hiszen a hazai hírek, információk többsége tényleg az egészségügy felől érkezik. Hol egyik, hol másik kórházból röppen fel a hír, hogy ilyen-olyan orvosi szakma számára betelt a pohár. Nem kötnek új szerződést, megalázó díjazásért nem vállalnak pluszmunkát. A háziorvosokat a saját érdekvédőik biztatják, legyenek engedetlenek, ne hajtsák végre új adminisztrációs kötelezettségüket. Ilyen kijelentéseket hallani kórházi vezetőktől, doktoroktól: Ellehetetlenülés, nem finanszírozzák, a működésképesség határán. Bizalmasan meg ilyesmi hangzik el: legjobb elmenni ebből az országból.

Közben meg a háziorvosok azon morfondíroznak, hogyan adminisztrálják majd a vizitdíjat. Hogyan adnak számlát, kell-e új embert felvenniük, vissza tudnak-e majd adni tízezresből. Kórházi vizit után pedig nem feltétlenül az a téma, hogy Jóska bácsinak a négyes ágyon nem kellene-e mégis infúziót bekötni, hanem arról folyik a konzílium, hogy jó lenne-e aláírni az aznapi petíciót.

Lehet persze, hogy ez a dolgok normális menete, és erre mondjuk majd utólag, hogy tisztító vihar. Csakhogy mi itt most jövőbelátó képesség híján egyelőre azt kérdezzük: jó ez nekünk? S földhözragadt módon azért aggódunk, ha a nagy hajtásban lábunkat törjük, akad-e majd nyugodt, elégedett orvos, aki ránk szánja az idejét.

Közben meg a háziorvosok azon morfondíroznak, hogyan adminisztrálják majd a vizitdíjat. Hogyan adnak számlát, kell-e új embert felvenniük, vissza tudnak-e majd adni tízezresből. Kórházi vizit után pedig nem feltétlenül az a téma, hogy Jóska bácsinak a négyes ágyon nem kellene-e mégis infúziót bekötni, hanem arról folyik a konzílium, hogy jó lenne-e aláírni az aznapi petíciót.

Lehet persze, hogy ez a dolgok normális menete, és erre mondjuk majd utólag, hogy tisztító vihar. Csakhogy mi itt most jövőbelátó képesség híján egyelőre azt kérdezzük: jó ez nekünk? S földhözragadt módon azért aggódunk, ha a nagy hajtásban lábunkat törjük, akad-e majd nyugodt, elégedett orvos, aki ránk szánja az idejét.

Közben meg a háziorvosok azon morfondíroznak, hogyan adminisztrálják majd a vizitdíjat. Hogyan adnak számlát, kell-e új embert felvenniük, vissza tudnak-e majd adni tízezresből. Kórházi vizit után pedig nem feltétlenül az a téma, hogy Jóska bácsinak a négyes ágyon nem kellene-e mégis infúziót bekötni, hanem arról folyik a konzílium, hogy jó lenne-e aláírni az aznapi petíciót.

Lehet persze, hogy ez a dolgok normális menete, és erre mondjuk majd utólag, hogy tisztító vihar. Csakhogy mi itt most jövőbelátó képesség híján egyelőre azt kérdezzük: jó ez nekünk? S földhözragadt módon azért aggódunk, ha a nagy hajtásban lábunkat törjük, akad-e majd nyugodt, elégedett orvos, aki ránk szánja az idejét.

Lehet persze, hogy ez a dolgok normális menete, és erre mondjuk majd utólag, hogy tisztító vihar. Csakhogy mi itt most jövőbelátó képesség híján egyelőre azt kérdezzük: jó ez nekünk? S földhözragadt módon azért aggódunk, ha a nagy hajtásban lábunkat törjük, akad-e majd nyugodt, elégedett orvos, aki ránk szánja az idejét.

Lehet persze, hogy ez a dolgok normális menete, és erre mondjuk majd utólag, hogy tisztító vihar. Csakhogy mi itt most jövőbelátó képesség híján egyelőre azt kérdezzük: jó ez nekünk? S földhözragadt módon azért aggódunk, ha a nagy hajtásban lábunkat törjük, akad-e majd nyugodt, elégedett orvos, aki ránk szánja az idejét.