2006.09.27. 02:29
Tükörkeresős időszakban
Lehet, most éppen arra kellene figyelnie az embernek még jobban, mit csinál. Picit többet kellene töprengenünk azon, mit miért teszünk. Pláne, még m ...
Lehet, most éppen arra kellene figyelnie az embernek még jobban, mit csinál. Picit többet kellene töprengenünk azon, mit miért teszünk. Pláne, még mielőtt cselekszünk.
Toleranciát hirdetni persze könnyű, türelmesnek lenni a gyakorlatban némiképpen nehezebb. De semiképpen sem lehetetlen. Sőt!
Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.
Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Toleranciát hirdetni persze könnyű, türelmesnek lenni a gyakorlatban némiképpen nehezebb. De semiképpen sem lehetetlen. Sőt!
Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.
Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Toleranciát hirdetni persze könnyű, türelmesnek lenni a gyakorlatban némiképpen nehezebb. De semiképpen sem lehetetlen. Sőt!
Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.
Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.
Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.
Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.
Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.