Olvasó

2006.09.27. 02:29

Tükörkeresős időszakban

Lehet, most éppen arra kellene figyelnie az embernek még jobban, mit csinál. Picit többet kellene töprengenünk azon, mit miért teszünk. Pláne, még m ...

Mórocz Zsolt

Lehet, most éppen arra kellene figyelnie az embernek még jobban, mit csinál. Picit többet kellene töprengenünk azon, mit miért teszünk. Pláne, még mielőtt cselekszünk.

Toleranciát hirdetni persze könnyű, türelmesnek lenni a gyakorlatban némiképpen nehezebb. De semiképpen sem lehetetlen. Sőt!

Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.

Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Toleranciát hirdetni persze könnyű, türelmesnek lenni a gyakorlatban némiképpen nehezebb. De semiképpen sem lehetetlen. Sőt!

Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.

Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Toleranciát hirdetni persze könnyű, türelmesnek lenni a gyakorlatban némiképpen nehezebb. De semiképpen sem lehetetlen. Sőt!

Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.

Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.

Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Ne tagadjuk, ami most itt történik, az beszüremkedik életünk valamennyi színterére. Otthonokba, munkahelyekre; érzékelhető utcákon, tereken, parkokban, boltban; útközben vonaton, buszon, kocsiban.

Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Benne van a zsigereinkben. Ha beszélünk róla, ha nem.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Lehet nem bekapcsolni a tévét, csak forgatni az újságokat, lehet mesélni esténként a gyereknek, nem követve a legfrissebb, akár élőben közvetített eseményeket. Bele lehet temetkezni a munkába, hajtani, robotolni, kulizni. Lehet kiengedni a szelepeket sör vagy fröccs mellett. Lehet (vagy nem) ott lenni adott helyszínen, gyűlésen, összejövetelen.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Bármit teszünk is ezekben a napokban, azzal tisztában kell lennünk, hogy nagyobb súlya van minden lépésünknek, mint mondjuk az elmúlt tizenhat esztendőben bármikor is volt. Talán nem ártana magunk elé venni - persze képletesen szólva - egy tükröt. Merthogy önmagunkkal kellene kezdeni. Higgadtan kérdezni, őszintén mérlegelni. Csendes magányunkban.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Hogy aztán majd ha a köz területére lépünk, ne tegyünk olyasmit, amire később nem jó szívvel emlékeznénk vissza.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!