Iránytűvel a nagy semmibe

Lapozok a Ki kicsoda - Színészek című kötetben (Anno Kiadó - a megjelenés dátuma sehol...), gondolva, újabb forrásanyagnak jó lenne. Ám egyre inkább elmegy tőle a kedvem. Mint amikor a vendéglőben langyosan tálalják a levest, a libát pedig - Márton-nap ide vagy oda - nem párolják át rendesen, a melle olyan, hogy csak húsevő állatok birkóznának meg vele sikeresen. (Nem úgy az egyik menzán, ahol a comb olyan puha, mint a vaj.) Leginkább akkor gőzölök be, amikor a gyereknek hazavitt csecse-becséről egy-két perc alatt kiderül, hogy bóvli: szétesik, használhatatlan. Nem bosszantana annyira, ha a kezdeti öröm után nem görbülne le a lurkó szája. lyenkor kezdjen el az ember magyarázkodni, figyelmet elterelni...

Szóval itt e Ki kicsoda, amelynek a hátoldalán ez áll: Könyvünket iránytűnek szánjuk az élő és már halhatatlan előadóművészek világába... No, lássuk csak azt a szerkezetet! Ám rögvest lehervadok, mert nincs benne például: Honthy Hanna, Feleki Kamill, Turay Ida, Rátonyi Róbert. Szirtes Ádám, a zsédenyi születésű Horváth József. Elfeledkeztek Andorai Péterről, Bács Ferencről, Bara Margitról, Bárdy Györgyről, Ferrari Violettáról, Gera Zoltánról, Gordon Zsuzsáról, Horváth Teriről, Huszti Péterről, Király Leventéről, Mikó Istvánról, Nagy-Kálózy Eszterről, Szilágyi Tiborról...

És iránytűnek merik nevezni. Csak éppen oda nem ér vele az ember, ahová szeretne. Ki kicsoda is valójában ebben a mi nagy-nagy színjátékunkban? Rejtély.