A kapitalizmus diszkrét bája

Kár, hogy annak idején nem figyeltünk eléggé a részletekre. Például Marx Tőkéjére, amelynek kommunisztikus politikai végkövetkeztetése, ennek gyakorlatba való átültetése (lásd: Lenin és tsa.-i) csaknem világunk vesztét okozta, ám a profitról szóló közgazdasági fejtegetései nagyon is helytállóak. Azt mondja Marx, hogy a tőkét csak egyetlen motiváció izgatja, a profit. Pontosabban kettő: az extraprofit. A tőkés semmiféle engedményre, jótékonykodásra nem hajlandó, mert ez a versenyképességét veszélyezteti. Csak annyit juttat alkalmazottainak, amennyit azok ki tudnak harcolni maguknak. Például sztrájkkal, mutat rá Marx helyesen. De van más mód is, így a jó kollektív szerződés, a hatékony szakszervezet. És nagyon fontos: az erős civil társadalom, civil kurázsi.

Magyarország ma mindennek csaknem teljes hiányában van. Ezért lehet eljátszani a gumigyár sztorit. Jelesül azt, hogy az állomány jórészét nem hazai munkásokkal töltik fel, hivatkozva alulképzettségükre. Próbálná meg ezt a multi, mondjuk, Ausztriában. Azonnal közbelépne a tartományi kormány, a gazdasági kamara, a szakszervezet, a civil egyesületek sora, egymást erősítve. Nálunk meg erőtlen cikkekre, rádióriportokra futja. És az ellenzék? Nos, ha most ellenzi is egy adónem bevezetését, csaknem biztos, hogy hatalomra jutása után azt meghagyja. Mert ő is része a láncnak. A legújabb a tejes sztori. Egy USA-cég megvette egy európai cég hazai érdekeltségeit, húsz egész üzemet. Azt mondja a vásárló, hogy minden marad a régiben. Marx Tőkéje szerint nem, mert akkor minek vette meg? A tőkés logikája okán a piacért, tehát bezár. A kapitalizmus diszkrét bája nyilvánvaló, és a tőke sem leplezi magát. Ez nem baj, mert ezért váltottunk rendszert. Ám a politika felelőssége nagyobb, mint azt némely politikus gondolná: el kellene magyaráznia magyarjainak a tőke nembeli lényegét.

Magyarország ma mindennek csaknem teljes hiányában van. Ezért lehet eljátszani a gumigyár sztorit. Jelesül azt, hogy az állomány jórészét nem hazai munkásokkal töltik fel, hivatkozva alulképzettségükre. Próbálná meg ezt a multi, mondjuk, Ausztriában. Azonnal közbelépne a tartományi kormány, a gazdasági kamara, a szakszervezet, a civil egyesületek sora, egymást erősítve. Nálunk meg erőtlen cikkekre, rádióriportokra futja. És az ellenzék? Nos, ha most ellenzi is egy adónem bevezetését, csaknem biztos, hogy hatalomra jutása után azt meghagyja. Mert ő is része a láncnak. A legújabb a tejes sztori. Egy USA-cég megvette egy európai cég hazai érdekeltségeit, húsz egész üzemet. Azt mondja a vásárló, hogy minden marad a régiben. Marx Tőkéje szerint nem, mert akkor minek vette meg? A tőkés logikája okán a piacért, tehát bezár. A kapitalizmus diszkrét bája nyilvánvaló, és a tőke sem leplezi magát. Ez nem baj, mert ezért váltottunk rendszert. Ám a politika felelőssége nagyobb, mint azt némely politikus gondolná: el kellene magyaráznia magyarjainak a tőke nembeli lényegét.

Magyarország ma mindennek csaknem teljes hiányában van. Ezért lehet eljátszani a gumigyár sztorit. Jelesül azt, hogy az állomány jórészét nem hazai munkásokkal töltik fel, hivatkozva alulképzettségükre. Próbálná meg ezt a multi, mondjuk, Ausztriában. Azonnal közbelépne a tartományi kormány, a gazdasági kamara, a szakszervezet, a civil egyesületek sora, egymást erősítve. Nálunk meg erőtlen cikkekre, rádióriportokra futja. És az ellenzék? Nos, ha most ellenzi is egy adónem bevezetését, csaknem biztos, hogy hatalomra jutása után azt meghagyja. Mert ő is része a láncnak. A legújabb a tejes sztori. Egy USA-cég megvette egy európai cég hazai érdekeltségeit, húsz egész üzemet. Azt mondja a vásárló, hogy minden marad a régiben. Marx Tőkéje szerint nem, mert akkor minek vette meg? A tőkés logikája okán a piacért, tehát bezár. A kapitalizmus diszkrét bája nyilvánvaló, és a tőke sem leplezi magát. Ez nem baj, mert ezért váltottunk rendszert. Ám a politika felelőssége nagyobb, mint azt némely politikus gondolná: el kellene magyaráznia magyarjainak a tőke nembeli lényegét.